A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Gyarmati Gabriella: Kohán György Háború emléke című főműve

Kohán György háború emléke című főműve szemével révül el az idő hármas egységének valós és valóságon felüli szférájában. Ahogy Apollinaire az egyéniség istenítését jelöli meg az alkotói szándék részeként a tisztaság megbecsülésével, az ösztön megkeresztelésével és a művészet humanizálásával együtt, úgy élt Kohánban is a festői gőg mellett a féktelen őserő, a tudás és a szentség iránti mély alázat. Ennek a valamilyen szinten mindenkiben meglévő dualista párharcnak művészi megvalósulása adja, hogy Kohánnak sikerült elragadtatást keltenie.

30 „Dante Infernója ... költözött ki a föld felszínére", de az utolsó térrészben csatarendben álló katonák már megváltották kínjaikat halálukkal.

31 Az ő apoteózisuk ez a kép, a befejező, ünnepélyes jelenet. Az egyenruha alatt romló csontvázzá aszott test megtisztul, megnemesedik, mennyei hadsereggé emelkednek. A végső - végtelen pont ez, ahonnan csak egy új élet erejével lehet továbblépni. Kohán a névtelen hősöknek állít emléket, de a szándék keresésekor nem lehet általános értelemben gondolkodnunk, hisz az egyes ember hősiessége az alapja. Ő ezzel a művel teljesítette a küldetését, reménye, hogy betölti feladatát, évtizedek elteltével valóra vált. Mondhatta volna akár azt is, amit Beethoven D-dúr miséje ajánlásában: „Szívből jött; találna bár újabb szívre."

32 Kohán a Háború emlékéből motívumok szempontjából - mint láttuk - évekig táplálkozott. Ennek oka nem ötlethiány vagy az érzékenység, a fogékonyság eltompulása volt. „A holtnak mondott tárgyak feszes moccanásait, növekvő neszeit" nem tudta gondolataiból kizárni fiatalon sem, az idő elteltével pedig egyre kevésbé.

3

" René Magritte pályája alkonyán festette meg nagy összegző művét, felsorakoztatva munkásságának legeredetibb figuráit, legteljesebb szimbólumait. Kohánnál ez fordítva történt. Harmincévesen egy kész ember, egy kész művész érettségéről tett bizonyságot. Olyan látványvilágot, látványt tudott grafikáin és festményein is megteremteni, aminek „semmi köze a látványossághoz".

34 Élettörvények szabta elvei határozták meg a tartalmat és a formát attól kezdve, hogy saját hangjára rátalált. Megemlékezni egy életről, egy érzés megszemélyesítőjéről, egy embertípusról - voltak leggyakoribb, summázattal felérő téma változatai. Színesebb, könnyedebb, így kedélyesebbnek ható csendéletei, enteriőrjei, lírai, olykor lágy dalként ható - kezdetben orientalizáló - kompozíciói meghatározott szerkesztési szabályokhoz igazodnak. Ugyanezt az intranzigenciát tükrözi színépítkezése is, kizárva a véletlent, mint lehetőséget. Tudatosságának igájába fogta szeszélyeit, hogy látószögét horizontálisan és vertikálisan is maximális nagyságúra tágíthassa. Az emlék-állításnak a Háború emlékéhez hasonlóan mesterséges formációja - csak kisebb léptékben - a Hant című képe. 30 Guillaume Apollinaire: A kubista festők. „A tisztaság megbecsülése, az ösztön megkeresztelése, a művészet humanizálása és az egyéniség istenítése." Corvina Kiadó, Budapest, 1974. 50. p. 31 Schéner Mihály: Lm. 87. p. 32 „Vom Herzen-möge es wieder - zu Herzen gehen." Karl Raimund Popper: I.m. 108. p. 33 Féja Géza: Törzsek, hajtások. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1978. 198. p. 34 Kassák Lajos: Éljünk a mi időnkben. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1978. 5. p. 315