A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Gyarmati Gabriella: Kohán György Háború emléke című főműve

Gyarmati Gabriella hogy a Nyugat képtárlatán bemutatkozhasson. Az egyre inkább gondolati elemmel telített munkák útkeresései a fiatal alkotónak, aki még tanuló, még ha mestere közvetlenül nincs is. Amikor Budapestre került, Gyula városa, polgáraival a háttérben támogatta a festőt. Az egyre romló gazdasági helyzet vagy a kispolgári esztétikai mércével egyre kevésbé mérhető és érthető, legkevésbé pedig élvezhető művek miatt a rendszeres juttatás alkal­mivá vált, majd teljesen elmaradt. A Kohán életrajzírói által érzékletesen taglalt nyomo­rúságos szegény sor, kemény sors, amivel egész életében küszködnie kellett, ekkor vette kezdetét. Szakmai fejlődése az elsőrendű feladat, ami egy mindennapos ügyességi játékkal pá­rosul, aminek tétje a létfenntartás. Arról, hogy az országos jelentőségű Nyugat-tárlat se­gítette-e képeladással, az eddig megjelent publikációkban nem találunk információt. Európa művészeti életének harca nagyobbrészt Párizs porondján folyt ekkor (is). Pi­casso - akinek müveivel a lehetőségek szerint már Budapesten megismerkedett, először csak vonzotta, majd hívta-hívta, hogy nyissa fel a világnak az arrafelé nyíló rejtekajtaját is. A múlt egy töredékét, az asszír, a babiloni, a perzsa és az egyiptomi kultúrát igyeke­zett tanulmányozni, formajegyeiket korai munkáiban dekoratív elemként alkalmazta. A kényszer, hogy megismerje a stílusok olvasztótégelyét és, hogy lássa, mi is történt mos­tanában a festészetben, egy utazást szül Párizsba 1930 novemberében. 2 A város szellemiségének fénye lázban tartja agyát. Azt, hogy temetőkben tölti az éj­szakát odaérkezése után több héten keresztül, dolgozik, de mégis éheznie kell, mintha észre sem venné. Egyfajta szédület, vágy, szenvedély kerítette hatalmába, hisz látta a „legfrissebb szépséget". Megismerkedett Major Henrikkel, az akkor már több éve kint élő magyar grafikussal, aki nagy szolgálatot téve, munkához és szálláshoz juttatta. Munká­hoz, mely a Louvre klasszikusainak másolását jelentette, ami tanoncoknak egyébként is ajánlott feladat fejlődésük elősegítése végett. A hatalmas gyűjtemény számtalan hírességének tengernyi gyöngyszeme karnyújtás­nyira volt tőle. Hogy sokkolta, abban biztosak lehetünk. Aki már átélte ezt, legyen bár avatatlan műkedvelő vagy éleslátó szakmabeli, megérzi a művekből áradó halhatatlansá­got. Amikor e szellemi ragyogáshoz hozzászokott Kohán szeme, munkához láthatott. Na­gyon sok, később világklasszissá nőtt festő kezdte a nagy elődök másolásával pályáját. Ahogy minden ecsetvonását követi az alkotónak, magába szívja a kép legbensőbb lénye­gét, az alkotó gondolatmenetét. Velejéig átjárja a mester, a stílus, a kor íze. A keretek le­pattannak, és ő időutazóvá válik. Az itáliai quattrocento és cinquecento legjelesebb mestereinek: Piero Delia Francesca, Leonardo és Michelangelo müveinek másolása megtanította a klasszikus művészet el­méleti megítélésére és gyakorlati oldalának legapróbb részleteire egyaránt. A klasszikus előadói stílus és technika teljes méltóságában tárulkozott ki előtte. És mivel az egészet ismerte, így annak részekre, elemekre való bontása, elemzése is érthető volt számára. A kubista eszmerendszert magáévá tenni annyi volt, mintha az út egyik oldaláról a másikra ment volna át. Igaz, egy-egy oldal egy-egy irányt jelentett, a két ellentétes irány pedig csak első pillantásra tűnik két ellentétes végcélnak. Ez a választás élete végéig egyre ne­hezülő, le nem tehető súly volt számára. 2 Az utazás pontos időpontjáról és időtartamáról Till Aranka Supka Magdolnához 1976. április 12-én írt le­veléből tájékozódhatunk, (magántulajdon) 298

Next

/
Thumbnails
Contents