A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)
Gyarmati Gabriella: Kohán György Háború emléke című főműve
Gyarmati Gabriella hogy a Nyugat képtárlatán bemutatkozhasson. Az egyre inkább gondolati elemmel telített munkák útkeresései a fiatal alkotónak, aki még tanuló, még ha mestere közvetlenül nincs is. Amikor Budapestre került, Gyula városa, polgáraival a háttérben támogatta a festőt. Az egyre romló gazdasági helyzet vagy a kispolgári esztétikai mércével egyre kevésbé mérhető és érthető, legkevésbé pedig élvezhető művek miatt a rendszeres juttatás alkalmivá vált, majd teljesen elmaradt. A Kohán életrajzírói által érzékletesen taglalt nyomorúságos szegény sor, kemény sors, amivel egész életében küszködnie kellett, ekkor vette kezdetét. Szakmai fejlődése az elsőrendű feladat, ami egy mindennapos ügyességi játékkal párosul, aminek tétje a létfenntartás. Arról, hogy az országos jelentőségű Nyugat-tárlat segítette-e képeladással, az eddig megjelent publikációkban nem találunk információt. Európa művészeti életének harca nagyobbrészt Párizs porondján folyt ekkor (is). Picasso - akinek müveivel a lehetőségek szerint már Budapesten megismerkedett, először csak vonzotta, majd hívta-hívta, hogy nyissa fel a világnak az arrafelé nyíló rejtekajtaját is. A múlt egy töredékét, az asszír, a babiloni, a perzsa és az egyiptomi kultúrát igyekezett tanulmányozni, formajegyeiket korai munkáiban dekoratív elemként alkalmazta. A kényszer, hogy megismerje a stílusok olvasztótégelyét és, hogy lássa, mi is történt mostanában a festészetben, egy utazást szül Párizsba 1930 novemberében. 2 A város szellemiségének fénye lázban tartja agyát. Azt, hogy temetőkben tölti az éjszakát odaérkezése után több héten keresztül, dolgozik, de mégis éheznie kell, mintha észre sem venné. Egyfajta szédület, vágy, szenvedély kerítette hatalmába, hisz látta a „legfrissebb szépséget". Megismerkedett Major Henrikkel, az akkor már több éve kint élő magyar grafikussal, aki nagy szolgálatot téve, munkához és szálláshoz juttatta. Munkához, mely a Louvre klasszikusainak másolását jelentette, ami tanoncoknak egyébként is ajánlott feladat fejlődésük elősegítése végett. A hatalmas gyűjtemény számtalan hírességének tengernyi gyöngyszeme karnyújtásnyira volt tőle. Hogy sokkolta, abban biztosak lehetünk. Aki már átélte ezt, legyen bár avatatlan műkedvelő vagy éleslátó szakmabeli, megérzi a művekből áradó halhatatlanságot. Amikor e szellemi ragyogáshoz hozzászokott Kohán szeme, munkához láthatott. Nagyon sok, később világklasszissá nőtt festő kezdte a nagy elődök másolásával pályáját. Ahogy minden ecsetvonását követi az alkotónak, magába szívja a kép legbensőbb lényegét, az alkotó gondolatmenetét. Velejéig átjárja a mester, a stílus, a kor íze. A keretek lepattannak, és ő időutazóvá válik. Az itáliai quattrocento és cinquecento legjelesebb mestereinek: Piero Delia Francesca, Leonardo és Michelangelo müveinek másolása megtanította a klasszikus művészet elméleti megítélésére és gyakorlati oldalának legapróbb részleteire egyaránt. A klasszikus előadói stílus és technika teljes méltóságában tárulkozott ki előtte. És mivel az egészet ismerte, így annak részekre, elemekre való bontása, elemzése is érthető volt számára. A kubista eszmerendszert magáévá tenni annyi volt, mintha az út egyik oldaláról a másikra ment volna át. Igaz, egy-egy oldal egy-egy irányt jelentett, a két ellentétes irány pedig csak első pillantásra tűnik két ellentétes végcélnak. Ez a választás élete végéig egyre nehezülő, le nem tehető súly volt számára. 2 Az utazás pontos időpontjáról és időtartamáról Till Aranka Supka Magdolnához 1976. április 12-én írt leveléből tájékozódhatunk, (magántulajdon) 298