A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)
Németh Csaba: A honvédtisztek fegyverletétele Gyulán
A honvédtisztek fegyverletétele Gyulán voltak. Az oláh templom körüli téren (a mai Szent Miklós parkban) állíttatott fel a fogolytábor, s az oroszok elfoglalva tartották a vármegyeház, városház utcákat. " 22 Kóhn Dávidtól tudjuk, hogy a cár katonái „ énekelve vonultak be a reggeli órákban a mai (1936-os) Nagyváradi út és Kossuth utcákon keresztül... Az orosz tisztikar... a grófi kastélyt foglalta el. A legénység egy része az óvárt szállotta meg, túlnyomó része pedig sátortábort vert fel a sarkadi út baloldalán. Másnap, augusztus 20-án, egy osztrák ezred is bevonult, s a vásárteret foglalta el. " A hivatalos papírok azonban arra utalnak, hogy a honvédek nagyobb részét csak augusztus 21-én kísérték át Gyulára. 25 Hogyan teltek a foglyok hétköznapjai Gyulán? Sokat írtak már erről, de ezek az utólagos visszaemlékezések nem tükrözik a teljes valóságot. Hemzsegnek az olyan általánosításoktól, hogy az oroszok milyen laza felügyelet alatt tartották őket, a lakosság milyen rokonszenvvel viseltetett irányukban. Olykor egészen idilli hangulat árad soraikból: az orosz tisztekkel barátságos mulatozással, kártyázással ütötték el az időt. Néhány forrás azonban más megvilágításban mutatja be a történteket. Nem is lehet feltételezni, hogy ilyen helyzetben idilli hangulat alakult volna ki. Gyula polgárságát anyagilag kimerítette az egy éve tartó háború finanszírozása. A vezetők többsége elmenekült, a magyar hatóságok már nem működtek, az osztrák igazgatás rendszere pedig még nem szerveződött meg, s nyakukon volt az orosz megszálló hadsereg, és a fogoly honvédek élelmezésének terhe is. Gondolhatni, mekkora zűrzavar uralkodott! Ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy ez a nagy embertömeg egyúttal felvevőpiacot is jelentett. Ennek egy igen sajátos vetületével ismertet meg bennünket Rozvány György, akivel szintén Gyulán tetették le a fegyvert. A városházával (vagyis a mai könyvtárral) szemben volt egy nürnbergi kereskedés. Ennek a kirakatában porcelán és terrakotta Kossuth-mellszobrok sorakoztak. Rozvány látta, amint egy orosz katonaorvos egy ilyet, alig leplezetten vitt hazafelé. Ezek után megkérdezte a kereskedőt, hogy van-e még neki ebből a készletből, mire az szomorúan válaszolta, hogy sajnos már mind elfogyott, pedig az oroszok még többet is megvettek volna. 24 Úgy látszik a souvenir már akkor is kelendő volt. 22 Ezért is érdekes Margitay augusztus 18-i naplóbejegyzése, mely szerint: „ Ott vitetett el a kapu (Gergely Ferenc háza Gyulán a mai Damjanich utca - Kossuth-tér sarkán) előtt az áruló vezér által lefegyverzett tábor egy megtört része - már osztrák fedezet alatt - Arad felé. " (Margitay 139.) Más emlékiratok (pl.: ImrédiMolnár 138.) csak 20-án említik az osztrákok megjelenését Gyulán. Tényleg lehetett olyan alakulat, melyet már ekkor átadtak az osztrákoknak? A császári csapatok bevonulásáról írt Kesztyüsné Balogh Margit, Balogh Ambrus sarkadi lelkipásztor lánya is "A Prédikátor" című művében: Kesztyűs János főbíró augusztus 19-én délelőtt küldte át a harangozót Veress Ferenc lelkipásztorhoz azzal, hogy meneküljön, mert „Gyula felöl teménytelen német lándzsaerdő látszik. Estére elérik a várost. " Ok aztán az Őssi réten táboroztak le, az oroszok pedig a Gyepes partját tartották megszállva; Kóhn 48. és 51-52. 23 Kóhn 48.: feltűnt a szemlélőknek, hogy egy-egy orosz lovasezrednek egyszínű lovai voltak. A Gyulára bevonultakét csupa pej, szürke, illetve fekete színű lovak alkották.; BML, Alispáni jegyzőkönyv 1849 /II. R.489. 249. (Implom-hagyaték. BML): augusztus 21-én azért tett meg néhány intézkedést az alispán, mert „értésemre esvén, miként Magyar- és Németgyula városára tetemes számú hadi foglyok s azt kísérő orosz seregek fognak még mai nap bejőni. " Az R. 489. 238. alapján tudjuk, hogy ekkor még működött Gyulán a katonai kórház, s az alispán a sérült honvédek segélyezésére a függetlenségi nyilatkozat kihirdetésekor létesített pénztárból 100 pengőforintot utalt ki a számára. Nem tudjuk, hogy tudták-e még ezt hasznosítani, hiszen e rendelet a bankók betiltás előtti utolsó pillanatban kelteződött.; Máriássy 160.: „Augusztus 21-én délután elindultunk Békésgyulára"; Patai 459-460.: a Vécsey-hadtest egy része augusztus 21-i, borosjenői fegyverletétele után, Kisjenőről elindulva 22-én este érkezett meg Sarkadra, „de a falu tömve volt már, s egy részét német lovasok foglalták el" a Cress könnyülovas ezredből. Ők innen csak 23-án indultak el Gyulára. 24 Rozvány 251. 271
