A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Seres István: A Szarvas környéki folyami átkelők katonai szerepe és a szarvasi vár helyreállításának terve a Rákóczi-szabadságharc idején

Seres István A sarkadi őrség létszáma a szabadságharc előző éveiben 400-450 fő körül mozgott, de az 1709. évi pestisjárvány jócskán megcsappantotta létszámukat, 130-an estek a járvány áldozatául.

97 Már ez a tény is heves ellenzést válthatott ki a sarkadi hajdúság körében, Károlyi utasításával közel egy időben pedig újabb tragédia érte őket. 1710. június 8-án a Maros menti rácok Sarkad alá csaptak és elfogták Szabó Sándor kapitányt, 3-4 hadnagyával, egy strázsamesterrel és több közvitézzel együtt. Tisztjeik, és főként vitéz kapitányuk elvesztése jelentősen demoralizálta a sarkadiakat. Június 9-én Károlyinak, 11-én pedig a fejedelemnek számoltak be a szomorú eseményről.

98 Leveleikben kérték, hogy tekintsenek el a korábbi parancstól, mivel nemhogy a szarvasi sánc felállítására, de még a saját erősségük védelmére is kevesen vannak. Valószínűleg a kuruc hadihelyzet alakulásának tudható be, hogy a szarvasi sánc helyreállításáról ezután többé nem esett szó, és úgy tűnik, hogy Rákócziék sem erőltették tovább a sarkadiakat a Szarvasra költözéssel. Sőt, csakhamar már a nádudvari sánc fenntartását is feleslegesnek vélték. 1710. november 3-án Ungvárott írt levelében Rákóczi azzal bíztatta Károlyit, hogy „már hijjában Nádudvaritpostírungot tartani, - rövid idő múlva egyv elégésen fog járni hadunkkal az rácz ellenség. "" Novemberben Károlyi Szoboszlay Sámuel alezredest, a sólyomkői, majd az ecsedi vár sokat próbált parancsnokát nevezte ki sarkadi kapitánynak, ám úgy tűnik, a helyőrség nem igazán jött ki az új parancsnokkal.

100 Szinte a teljes sarkadi tiszti kar Aradon volt fogságban, Győző István lovas főhadnagy, a sarkadiak híres portyázó tisztje pedig 1710. októberében már a váradi labancokkal együtt harcolt a kurucok ellen.

101 Közben a császári hadak főerőinek előrenyomulásával egy időben, Tököli rác kötelékei átkeltek a Körösökön. Előbb Kárándy Mihály ezredes katonaságát támadták meg, majd a sarkadiak és a bihari hajdúvárosok állatállományát hajtották el. Ez után pedig Szoboszló környékén a császár hűségére eskették a pásztorokat.

102 Az állandó élelmiszer- és hadianyaghiányban szenvedő, szüntelenül utánpótlási gondokkal küszködő sarkadi helyőrség az egyre súlyosbodó katonai helyzet hatására 1711. január 11-én letette a fegyvert Löffelholz nagyváradi császári parancsnok előtt. Sarkad feladásával az utolsó kuruc erősség szűnt meg térségünkben. A szabadságharc utolsó négy hónapja már jelentős katonai akció nélkül telt el a Körösök vidékén. A szarvasi sáncok még a szabadságharc után is sokáig fennállottak. Ezt erősítik meg Markovitz Mátyás 1748-1760 között készült feljegyzései, de megemlékezik a szarvasi palánkról Petik Ambrus gyulai tanító 1784-ben írt fóldrajzkönyvében is, mely szerint a könyvecske írásakor Szarvason a Körös nyugati partján még fennállott egy „négy Szegletű 1704 novemberében 400 gyalogos hajdú és 20 lovas katona, 1707 végén pedig 400 gyalogos és 60 lovas szolgált Szabó Sándor keze alatt. L. Károlyi 1704. nov. 14-i és kelet nélkül, 1707 novemberében készült felterjesztéseit Rákóczihoz. Pap Mihály főstrázsamester a megmaradt tiszt társaival Károlyi Sándornak. Sarkad, 1710. júl. 9. MOL P 396. KCSL Acta publ. 1. Acta Rák. Ser. I. 1710 júl. Fasc. 1. A 37. Pap Mihály sarkadi főstrázsamester és az egész sarkadi katonaság II. Rákóczi Ferencnek. Sarkad, 1710. júl. 11. Bánkúti 1988. 124-125. A levelet Zsilinszky is közölte Thaly Kálmán jóvoltából, de csupán kivonatosan. Munkájában azonban - bizonyára nyomdai hiba miatt - 1719-re (!) teszi a levél keltezését, amiből Neumann 1709-re következtetett. L. Zsilinszky 1872. 24., ill. Neumann 1922. 37. Arch. Rák. III. 189. Szoboszlay 1710. nov. 27-én jelentette Károlyinak, hogy megérkezett Sarkadra. Bánkúti 1988. 132. Károlyi Rákóczinak. Ungvár, 1710. nov. Ъ.АгсИ. Rák. III. 190. Czigány 1992.40. 256