A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Kiss Anikó: Emberi erővel való teherhordás Gyulán

Kiss Anikó Teherhordás karon A gyermek életkorának egyik időszakát így határozzák meg: karonülő. A gyermek akkor karonülő, amikor már tudja tartani magát, de még önállóan állni, járni nem tud. Ezért a felnőtt a bal karjára, vagy a jobb karjára ülteti a kisgyereket, a másik kezét pedig a gyermek hátára teszi, hogy a kicsi nehogy hátrabukjon. Általában az anya vagy nagyobb gyereklány veszi karjára a kisgyereket, a férfiak ritkán, ugyanis a gyermek gondja elsősorban az anyáé. Ez a cipekedési mód elég fárasztó, hiszen ha a gyereket ölbe kapatják, nem nagyon tűri, hogy letegyék. Teherhordás háton A háton való teherhordás Gyulán nem volt általános. Rongyot, tollat, nyúlbőrt vásároló, nem gyulai cigányokat látni néha nagy háti terhekkel, ezek nagy lepedőt vesznek a hátukra, és abban viszik a vásárolt holmit. Szüretkor a férfiak közül néhányan puttonyban viszik a szőlőt a kosarakba szedő asszonyoktól a dézsákhoz. A puttony dongaedény, férfi viszi a vállán átvetett gurtnival. A puttonyba 15-20 kg szőlő fér. Az egyik adatközlő elbeszélése szerint a puttonyhoz hasonló, gurtnival a hátra erősített vesszőkosarakban szállítottak a piacra gyümölcsöt, de ez a teherhordási mód igen ritka volt. Előfordult, hogy kisgyereket vittek háton nők is, férfiak is, sokszor csak játékból. A gyereket megcsiklandozták, a fenekét ütögették, és közben a következőket mondták: „Büdös túrót vegyenek, büdös túrót vegyenek!" Az igen nagyméretű vesszőkosarat akkor használják, ha takarmányt, szénát, szalmát akarnak az istállóba bevinni, és csak egy ember dolgozik, nincs segítsége. A kosár füléhez kötöttek egy kötéldarabot, és a kötél segítségével a hátukra emelték a kosarat. Teherhordás vállon A férfiak vállon átvetett teherhordó eszköze a tarisznya. Ez ritkábban bőrből készült, gyakrabban valamilyen gyapjú tartalmú, színes, többnyire csíkos textíliából. A tarisznya, bármilyen anyagból készült is, téglalap alakú, három részre hajtott anyag, ennek egy része, egyharmada a tarisznya fedele. Füle hosszú bőrszíj, ezzel vetik át a vállon. A férfiember ebben hordja apró holmiját, dohányzó eszközeit, kenyérruhába takarva az ennivalót. A tarisznyát hívják bakónak is. Fehér vászonból készült ételhordó bakót Gyulán nem hordtak. Vállon terhet általában férfiak vittek, nők ritkán, csak ha más megoldás nem volt, például a háború idején, ha nem volt férfi a háznál. A paraszti háztartásban használt gabonás zsákba 80-85 kg szemes termény vagy liszt fért. A gabonát többnyire a ház padlásán tartották, ide zsákokban vitték fel. Legtöbbször kocsiról rakodtak, de sokszor a földről is. A zsákot vivő a zsák közepe táján öleli át a zsákot, a segítő a zsák végét fogja meg a két csücskénél, és felemelve a zsákhordó vállára teszik úgy, hogy a bekötött zsák szája előre néz. A zsákhordó egy-két rázó mozdulattal eligazítja a vállán a zsákot, és elindul oda, ahova a gabonát tenni akarják. Amikor leemeli a válláról a zsákot, óvatosan mozdul, nehogy leessék a zsák és kiszakadjon. A padláslépcsők szűk és meredek volta miatt a zsákhordás nehéz munkának számított. 228