A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Csete Gyula: Mezővárosi népi építészet a háromnemzetiségű Mezőberényben

Csete Gyula vett, míg a szomszédos magyar falvak lakói nem. Létrejött a középmagyar háztípus egy sajátos helyi formája, amely nem a délkelet-alföldi népi építészet kistáji változata, hanem egy, Berényben kialakult típusa. A szomszédos Békés vagy Köröstarcsa magyarlakta településeken az alföldi ház mezővárosi jellege és kis-sárréti jegyei lelhetők fel. Míg Köröstarcsán az udvar soros beépítésű, a lakóépülettel szemben kis nyári konyha van, addig Berényben külön az udvaron álló nyári konyha elvétve akad, s azok is későbbi építésűek. Keresztbeépítésű hajlított udvart Köröstarcsán, Körösladányban vagy Békésen egy-kettőt találni, amely lehet berényi közvetítés is. A századfordulótól ugyanis mind aktívabbak lettek a kapcsolatok Tárcsával - már csak a közös határban lévő tanyák miatt is -, a vegyes házasságok száma is megnövekedett ebben az időszakban. Az épített környezet, az épületek mezővárosi jellege Mezőberényben mind mértékében, mind díszítettségében gazdagabb, mint a környező településeken. Megjelentek olyan polgárosult, városias elemek, amelyekben nemcsak a mód, a vagyon jutott érvényre. Emellett még további sajátosságok is vannak Berényben, pl. a szlovákok oromtornácos ulicskás homlokzatai, vagy a német nagygazdák szárazbejárós házai. Az egyre inkább polgárosult városias épületek, már lehet, hogy túlmutatnak a népi építkezési vizsgálódáson, de nem választhatók el tőle. Jelen van bennük a századfordulót követő paraszti gazdálkodás, a paraszti életforma minden eleme. Hasonlóképp az alföldi agrárvárosok sem értelmezhetők agrárnépességük nélkül, mert létüket a paraszti gazdálkodás egy koncentráltabb formájának köszönhetik. Végül: amitől sajátosan berényi a település népi építkezése, az a három népcsoport egymásra ható, termékenyítő jelenlétéből adódik. Mindegyik gazdagította a faluja, városa építkezését, magát az Alföld építészetét színesítette. Békés megye más településein is előfordulnak az adott településre jellemző sajátosságok, ami a megye többnemzetiségű lakosságának helyzetéből következik. Az itt élők saját népiségük, kultúrájuk megőrzésével gazdagították a térség arculatát, így építészetét is. Ily módon érthető meg leginkább Mezöberény népi építkezésének, az alföldi környezethez viszonyított sajátos gazdagsága. IRODALOM Balassa - Ortutay 1979. Balassa Iván - Ortutay Gyula: Település, építkezés, házberendezés. In: Magyar Néprajz, Budapest, 1979. 112-179. p. Barabás - Gilyén 1979. Barabás Jenő - Gilyén Nándor: Vezérfonal népi építészetünk kutatásához Budapest, 1979. Barabás - Gilyén 1987. Barabás Jenő - Gilyén Nándor: Magyar népi építészet. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1987. Bátky 1943. Bátky Zsigmond: Építkezés, In: A magyarság néprajza I. Budapest, 1943. 108-217. p. Be71993. Bél Mátyás: Békés vármegye leírása, Gyula, 1993. 220