A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)
Csete Gyula: Mezővárosi népi építészet a háromnemzetiségű Mezőberényben
Csete Gyula gyűjtésem során is beigazolódott. A hétköznapokban ugyanis a nagykapu melletti kiskapun közlekedtek. A felsökaput ünnepnapokon, vasárnap (pl. istentiszteletre menet) használták. Esküvők alkalmával is itt hozták be az új asszonyt a házba, vagy itt kérték ki (lásd befogadási rítus 17 ). A kedves vendéget vagy a rangosabbat is itt vezették be, vagyis gyakorlati funkciója mellett megmaradt egyfajta rituális, kultikus szerepe, amely a szokásokban élt tovább. Erre ma már csak az idősebbek emlékeznek. Az elmúlt évtizedekben mind több kaput falaztak be, s ugyanígy a tornácok egy részét is beépítették, s teszik ezt még ma is. Ennek ellenére még több százra tehető a felsőkapuk száma a településen. Történelmi stílushatások Berény kisvárosias jellegéhez nagyban hozzájárultak a parasztpolgári építkezés gazdagon díszített parasztházai, szárazbejárós épületei. A múlt század közepén már megjelentek bizonyos történelmi stílusjegyek az épületek homlokzatának díszítésein, de jellemzővé e jelenség, csak a századforduló időszakában vált. A XX. század első harmadában a historizáló stílus és az eklektika vált uralkodóvá. Berényben nem jellemző a túldíszítettség, inkább a helyi jellegzetességek és az egyre inkább meghatározó polgári hatás vált alakító tényezővé. A régi parasztház sárvégű, fehérre meszelt homlokzata a múlt században még általános lehetett. A XIX. század második felétől már megjelentek a tornácos, felsőkapus oromtornácos 'ulicskás' házak, s az addig egységes utcakép átalakult. A tehetősebb gazdák, barokk és klasszicista stílusjegyeket magukon viselő, tekintélyes házakat emeltek. A népi barokk helyi jellegét tovább gazdagította a szlovákok oromtornácos változata. A barokkos homlokzatú házakat ismereteim szerint főként a németek és a szlovákok építették. A magyaroknál előfordulására nincsenek adatok. A '90-es évekre a népi barokk házakat kivétel nélkül lebontották. Megmaradt viszont néhány barokkos vonalú szárazbejárós kapu, felsőkapu. A legszebb ezek közül a Puskin utca 12. szám alatti historizáló neobarokk szárazbejárós kapu. A népi klasszicista épületek közül több is megmaradt, a klasszicizáló oromfalas kiképzésű épületekből pedig igen sok van ma is. A legrégibb népi klasszicista ház a magyarvégen áll, amit már említettem. A legjellemzőbb történelmi stílus - a századforduló stílusa - az eklektika, különösen a módos parasztházakat, a polgárok, gazdag kereskedők, iparosok házait határozza meg. A téglaépítészet megjelenésével viszont egyre több a klinkertéglás, stukkódíszes, sematikusabb homlokzat. Az eklektika mellett előfordul egy-két, romantikus stílusjegyet magán viselő épület, pl. a Puskin utcán, a Fő utcán. A szecesszió főleg a szárazbejárós, városiasabb küllemű épületekre jellemző. Ezek a stílusjegyek inkább csak jelzés értékűek. A homlokzaton elhelyezett színes kerámiák, kisebb motívumok utalásszerűek. Néhány téglahomlokzatú épület díszítményén is fellelhetők e jegyek. Leggyakoribb díszítmények a mellvédek, a gipszstukkók, az ablakok fölötti párkányok, az ablakokat keretező kis falpillérek, a pillaszterek, könyöklőpárkányok, ablakfölötti kis timpanonok. Az ablakokat keretező pillérek és párkányok díszítményei között van egy be17 Bartha Elek: Házkultusz с monográfiája: „befogadási rítus", с rész Debrecen, 1984. 216
