A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Csete Gyula: Mezővárosi népi építészet a háromnemzetiségű Mezőberényben

Mezővárosi népi építészet a háromnemzetiségű Mezőberényben Az udvarelrendezés másik formája, amikor a portán két nagyobb épület helyezkedik el. Az egyik a lakóház, a másik a melléképület. A különálló melléképület a nagyházra merőlegesen épült. Itt találjuk a szabadkéményes konyhát, egy kis szobát, kocsiszínt és az istállókat. Gyakori ez az Ady Endre utcán a múlt század közepén épült házakban; legtöbbjükben szabadkéményes konyha is volt. Más változatban az istállók vagy az ólak kaptak helyet, pl. a 35. szám alatt. A következő elrendezés a németekével megegyező vagy közel azonos. A keresztépületek általában alacsonyabbak, de egybeépültek a lakóházzal. Ebben az elforgatott épületszárnyban az alsóházat (szobát), a nyári konyhát, a kocsiszínt a magtár, majd az istállók, esetenként az ólak követik. Az ólak korlátja a szomszéd porta felé néz vagy a kert felé esik, így a trágyadombot nem az udvarra, hanem a kertbe rakják. Az udvarokon található gémeskutakat ma a mind divatosabb fedeles kerekes kutakra cserélik át. Az 1950-es évektől kezdve terjedő górékat az udvar különböző pontjain állították fel, pl. a nagykapu mellett. Néhány udvaron még láthatunk faoszlopra helyezett galambdúcot is. Addig, míg a németeknél a keresztépületek nagyrészt tornácosak, a magyaroknál ez sokkal ritkábban fordul elő, vagy csak az épület egy bizonyos szakaszán. Az udvarelrendezés e formája a múlt század második felétől fordult elő a német részhez közelebb eső utcákban. A magyar gazdák az udvar rendezettségében, az épületek rendbetarthatóságában látták a terjedés okát. Ugyanis az egymástól külön fedél alatt lévő istállók, ólak, „kalyibák" évenkénti javítása, rendben tartása sokkal körülményesebb. A múlt századi, eltűntnek hitt sárkerítés utolsó, vályogból rakott példányát találtam meg a Gyóni Géza u. 30. szám alatt. Az egyetlen ilyen megmaradt kerítés kb. 150 cm magas, tapasztott oldalát sárgára meszelték, a fal tetejét hazai cseréppel fedték. Könnyen elképzelhető bontott épület anyagából való kialakítása is. A leírások szerint ilyenek lehettek a múlt században építettek. A XX. században már a deszkakerítés volt a legelterjedtebb, de lassan ezek is eltűnnek, s csak mutatóba akad néhány belőlük. Az 1970-es évek szabvány betonkerítései mellett a vas- és a fakerítések számtalan formáját megtalálhatjuk. Szerencsére található néhány szép megoldás is, pl. hagyományos deszka kis- és nagykapuk is készülnek. Megmaradt néhány század eleji módosgazdaház kőlábas kerítése és kapuja is. A régi kiskapuk között sok borított, betétes kazettás jellegű található, melyeknek felső osztásában napsugaras motívum van. A lakóház beosztása a középmagyar háztípusnál általános szoba-konyha-szoba-kamra, és ennek továbbosztódása 5-7 vagy 8 helyiségre. A szobákba a konyhán keresztül lehet jutni, a többi helyiségbe külön bejárat vezet. A lakóépület régi tüzelőberendezését nagyrészt már lebontották vagy átalakították. Elvétve találunk még kemencét az alsószobában, de ma már ezeket is ritkán használják. A hagyományos tüzelőberendezéseket inkább a melléképületekben találjuk. Az öregek közt még most is van, aki használja a kemencét bizonyos ételek, tésztafélék sütésénél. Az alsókonyhát disznótor alkalmával, nyáron lekvárfőzéskor, illetve befőzés idején használják. Van olyan, aki rendszeresen itt készíti el az ételt, vagyis itt főz. A szabadkéményt - már ahol nem padlásolták le a kéményalját - leginkább füstölésre használják. A középpadka a vizsgált időszakban már hiányzott, de az idősek emlékezetében még halványan fellelhető. A tornácos parasztházak nagy többsége felsőkapuval épült, ezek egyrészét mára befalazták. Mutatóba akad még néhány múlt századi házvég, ahol a nyitott gangvéget fűrészelt deszkával zárták le. Szép példája ennek a megoldásnak a Kálvin utca 9. szám alatti előkertes parasztház. A tótrészen a Martinovics utcában van még egy hasonló deszkalezárású gangvég. 213