A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Csete Gyula: Mezővárosi népi építészet a háromnemzetiségű Mezőberényben

Mezővárosi népi építészet a háromnemzetiségű Mezőberényben A Deák utca elején találjuk e típus egy szépen harmonizáló, klasszicista jegyeket hordozó darabját 1880-ból. A későbbiek mind tekintélyesebbek, emelt padlásúak és gazdagon díszítettek. Jó példa erre a Petőfi utca 8. szám alatti 10 ablakos Braun-féle ház. Hasonló a Békési út 12. szám alatti épület is, amely tömegében és architektúrájában is riválisa lehetne bármely nagyobb város polgárházának. A szárazbej áros háztípust fentebb jellemeztem. Eme épületek már túlmutatnak a paraszti építkezésen, hiszen ezeket már kiváló mesterek építették. A megrendelők viszont parasztpolgárok, ezért az épületek városias küllemük ellenére magukban hordozták a paraszti gazdálkodás funkcióit (kocsibejáró, gazdasági udvar, istállók). Az épületek tulajdonosaik rangját, vagyoni helyzetét hivatottak reprezentálni. Építtetőik életvitelükben mégis közelebb álltak még a paraszti kultúrához. A szlovákok építkezése A szlovák városrész területe a másik kettőnél lényegesen nagyobb. Valaha a szlovák volt a város legnépesebb közössége. Az 194l-es adatok szerint kb. 5500 lélektartozott ide. A szlovák-magyar lakosságcsere idején több mint 1100 szlovák költözött át a kecsegtető ígéretek reményében Csehszlovákiába, Guta és Érsekújvár körzetébe. így a szlovákok aránya jelentősen csökkent, s az addigi viszonylagos zártság felbomlott. Az elmenők helyére ugyanis a Csallóközből, főként Gutáról katolikus magyarokat telepítettek át. A szlovákok közé telepített felvidéki magyarok mentalitásukban és kitaszított, megalázott mivoltukban merőben új helyzetet teremtettek. (Ennek további taglalása nem tartozik dolgozatom tárgyához.) A város utcahálózatában a „tót" részen, a Kismester és Nagymester utcákban őrződött meg leginkább a halmazos jelleg. Építészetileg már nem volt ilyen szerencsés a régi utcahálózat. Az elmúlt évtizedekben a jellegzetes régi házakat lebontották. így az utcakép elvesztette sajátos, archaikus karakterét. Más utcákat jobban megkímélt a bontás-építés láza, így maradhatott meg a Madarász utcán a szlovák építkezésre jellemző oromtornácos 'ulicskás ' házak néhány szép példánya. A valamikor általánosan elterjedt épülethomlokzat típus ma már eltűnőben van. A szlovák rész központja a Luther tér és környezete. A régen „tótvégnek" nevezett településrészt két gát határolta el. Az egyik a Gyomai út, a német-szlovák közös gát, a másik pedig a tót gát a mai Jeszenszky utca vonalában. Az egységes utcakép már a háború előtt megbomlott, hiszen a régi típusú parasztházak mellett ott magasodtak a rangosabb gazdaházak vagy a polgári hatást mutató szárazbejárós, városias épületek. Az utcakép sérülése, eljellegtelenedése azonban az elmúlt 30-40 évben következett be. Az utcavonalas beépítést mindinkább felváltotta az előkertes, a parasztháztól eltérő idegen, kockaház típusú lakóépület. Az 'ulicskás' házak eltűnésével végképp elveszti szlovákos arculatát ez a városrész. A telek mérete és alakja igen változatos képet mutat, azonos méretű, szabályos portákat csak az újabb osztásokon találunk. Az udvarok beépítésének több változatát megtaláljuk. Elég gyakori a soros beépítés, itt a lakóház mellett hosszában elnyúlva építették a melléképületeket. A másik formája az ún. hajlított házas udvar, itt a keresztépületes beépítés két változata is megtalálható. Az első, amikor a keresztépület nincs egybeépítve a 209