A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Csete Gyula: Mezővárosi népi építészet a háromnemzetiségű Mezőberényben

Mezővárosi népi építészet a háromnemzetiségű Mezőberényben nem a múlt állapotai is tükröződnek. Az általam vizsgált recens anyag bemutatása előtt ismertetni szükséges a berényi házkultúra terminusait. Hentz Lajos három korszakra osztotta, a berényi parasztház történetét, és három típusát határozta meg. A letelepült lakosság a három etnikum arányának megfelelően "gátakkal', utcákkal elkülönített lakókörzetet alakított magának. Ezek a 'gátak' a térbeli elkülönülésjelképéül szolgáltak. Ezeket a határvonalakat íratlan szabályok őrizték, saját népiségük, identitástudatuk védelmében. Ez az endogámiában nyilvánult meg elsősorban, de területi elkülönültségben is manifesztálódott. Hatása az építkezésben is tükröződött, és többféleképpen jelentkezett. A három népcsoport lakókörzete három nagyobb tér körül koncentrálódott, s ez a hármasság napjainkig megfigyelhető. Igaz, nem annyira a térbeliség, hanem a három protestáns templom elhelyezkedése és az épületekben található eltérés jelzi meglétét. SZILÁGYI Miklós így ír erről: „Többé-kevésbé a jelenlegi városképből is kiolvasható, hogy három «faluból» szerveződött a «város»,, . A szlovákoknál az oromtornácos házak, a németeknél a szárazbej áros gazdaházak, a magyaroknál pedig a szerényebb, falusiasabb jelleg emlékeztet a múltra, az eltérő lakókörzetekre. A szlovákok Berény északi, a németek a középső, a magyarok a déli részére települtek, ott építkeztek. A település jelenlegi, mintegy 3200 objektumot számláló épületállományából már megfogyatkozott a régi típusú parasztházak száma, jórésze már átalakításra került. Tornácos, szárazbejárós - vizsgálódásra érdemes - épület még közel ezer is akad, s ehhez jöhetnek még a melléképületek, gazdasági épületek. Az utcák rendezettek, hosszan elnyúlóak. A telkek, porták mérete 150-600 négyszögöl között változik. Az utcaképet meghatározza az utcavonalas beépítés, de a fő utcán és a környező utcákon a laza sorházas, sorházas beépítés is megtalálható. Hentz Lajos a berényi parasztháznak három alaptípusát határozta meg: a) a régi parasztház, b) a tornácos ház, c) az utcára fordított szárazbejárós ház.

5 A XIX. századot megelőző állapotokról írásos dokumentumok tudósítanak, épületek viszont nem maradtak fenn ebből a korszakból. így nem tudhatjuk, hogy volt-e lényeges eltérés pl. a németek vagy a szlovákok építkezése között. A XVIII. század végéről származó feljegyzés már rendezett település képét mutatja. Petik Ambrus már így ír erről 1784-ben: „Mezőberénynél majd nem is találtatik a vármegyénkben szebb rendesebb Helység".

6 Az uradalom által kiadott építést szabályozó rendeletek - pl. az 1800. évi szeptember 14-iki - szigorúan megszabták az építés módját, így az épület nagyságát, az ablakok számát, a tetőzet formáját vagy a kémények méretét, anyagát stb. Berényben ezek a rendelkezések is hozzájárultak ahhoz, hogy rendezett, egységes utcakép alakuljon ki. Hentz Lajos az általa vizsgált épületállományt figyelembe véve megállapítja: „Az épületek szerkezete, alaprajzi elrendezése és az építőanyagok tekintetében nincs különbség a három nemzetiség között, a szlovák ulicskás házak kivételével. Az építkezés helyi adottságokhoz igazodott, s a különbségek nem annyira népi sajátosságokból, mint inkább a három nemzetiség fejlődésének eltérő üteméből adódnak ". 4 Szilágyi Miklós: Mezővárosi közösség és néphagyomány, in: Mezőberény története 2. Mezőberény, 1973. 181. p. (szerk. Szabó Ferenc) 5 Hentz Lajos: Népi építkezés Mezőberényben, in: Mezőberény története 2. Mezőberény, 1973. 266. p. (szerk. Szabó Ferenc) 6 Petik Ambrus: Békés vármegye leírása 1784. Gyula, 1961. 36. p. 7 Hentz Lajos: Népi építkezés Mezőberényben, in: Mezőberény története 2. Mezőberény, 1973. 266. p. (szerk. Szabó Ferenc) 199