A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)
Ando György: A békéscsabai tanyák
Ando György Ezeket a „tanyagazdaságokat" akácfákkal Qbrestán') ültették körül. A fák árnyékot szolgáltattak, de legfőbb haszna a tüzelőszükséglet kielégítése és a szerszámnyél készítése volt. („Brestáne bole visad'enie okoló sálasu, chládok drzav, aj d'ejakí sersám robil'i a aj kúril'i s hin "). 3. A tanyai lakóépület és berendezése a csabai középgazdáknál A lakóépület és a „tanyagazdasághoz" tartozó többi, különböző funkciókkal rendelkező épület építését mesterek végezték. Az adatközlők - tekintettel arra, hogy ezen épületek a múlt század végén keletkeztek - tanyaépítkezésen már nem vehettek részt, az építkezéssel kapcsolatos információkat szüleik, nagyszüleik elmondásából ismerhetik. A tanyaépítés - az adatközlők emlékezete szerint - legősibb formája а falverés {'nabíjanvó') volt. Minden esetben mestert Cvibíjár') fogadtak, aki pénzért végezte és irányította is a munkálatokat. Ez a mester nemcsak a lakóépület építését végezte, de az istállókat, ólakat stb. is ő építette. A fal alapanyagának, a földnek beszerzése „nem jelentett különösebb nehézséget, hiszen, azt szükség esetén ki lehetett termelni a tanyaudvaron az ún. bitang gödrökbóT 36 . Alapot akkoriban nem ástak, ill. „csak egy ásónyomnyit körbe a főfalak helyén, és onnan kezdték el a falverést („Alap nerobil'i, málo za hásov vikopal'i, spravil'i takí garád a potom st'ad'e zacl'i drvit'"). A falvastagság 50-60 cm. lehetett, mely nemcsak a hőtől, hidegtől való izolációt szolgálta, de így a fal statikailag is masszívabb, tartósabb volt („múr mav sírku pedes iat-sesd'esiat centi "). Az építkezés másik módja, mely a falverésnél fiatalabb technika, a vályogtéglából való falazás. Az égetetlen téglákat mindenki a saját földjén készítette el, a sarat lovakkal dolgoztatták szét, keverték be, majd kézi erővel formákba rakták. Az már nagyon szegény embernek számított, akinek nem volt lova („kohma slápal'i, póton nakládl'i do tick furmov. To bov vel'mi chudobni clovek со nímav kohe"). A kiszárított vályogtéglákból szintén mester Cmurár') rakta a falat. A tetőszerkezethez szükséges faanyagot, ajtó és ablakkereteket, gerendákat vásárolták, minden esetben fenyőfát Çjedl'a'). A tanyát környező akácokat építkezés céljára használni nem tudták, mert elmondásuk szerint nagyon nehéz, és megmunkálása is nehézkes volt. A tetőfedést, nádazást, majd később a cserepezést szintén mester Cstrechár') végezte. A nádtető alá nem volt szükség olyannyira jóminőségű faanyagra, mint a cserép alá. Az így elkészített házat tapasztás után bemeszelték („vimazal'i z vápnon") a lábazatot, mely mintegy 50 cm magas lehetett, feketére vagy más sötét színre kenték. Szembeötlő, hogy a tanyák formájukat tekintve nagybani hasonlóságot mutatnak a városban található házakkal. A különbség annyi, hogy a tanyai házak kisebbek, alacsonyabbak, és nélkülözik a városi házak díszességét. A tanyák oldaltornácosok, sőt néhány helyen előtornácos podsztyenás' épületekre is bukkanhatunk, melyek bizonyítékul szolgálnak számunkra arra, hogy Csabán lakó építőmesterek építhették a tanyákat. 36 DámL.: 1993. 133. 188
