A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Ando György: A békéscsabai tanyák

Ando György 5. kép. Felsönyomás (Békéscsaba) tanyautca ( 'ul'iéka'). (Fotó: Váradi Zoltán - 1997) Az 1870-es évekig tanyája - mint Csaba város 1857-es, többször megerősített rendeleteiből kitűnik - csak a városban házzal rendelkezőknek lehetett

32

. Ez a tény számunkra abból a szempontból fontos, hogy a tulajdonos tanyán való tartózkodása idényjellegű, vagy a hét bizonyos napjaira vonatkozik, mert lakása a belterületen van. Természetesen a nagyobb gazdák tanyái már tartósan lakottak voltak, tudniillik ott béresek szolgáltak, mezőgazdasági munkákat végeztek, az állatokat látták el az év egészében. Az 1870-es évekre datálhatjuk azt az időszakot, mikor a tanyatulajdonosok egy része - különböző gazdasági okokból - arra kényszerül, hogy városi házaikat eladva a tanyára költözzön ki végérvényesen. Ekkor a tanyán az ún. simléderes háztípus, mellette különböző, szétszórtan elterülő gazdasági épületek építése a jellemző. Az alacsony, vert falú vagy vályogfalú, egyablakos, szelemenes épületek tetőszerkezete az épület elé nyúlik félkör alakban, melyet két oszlop támaszt alá. A rendszerint három-, ritkábban többosztatú épületekben szoba, nyitottkéményes pitvar, kamra található, és némely esetben az istálló is egy tető alatt kapott helyet. A tető két deszkával rögzített kontyban végződik, melynek csabai elnevezése: 'kalap'

33

. A fényképfelvételeken bemutatott tanyákra adatközlőink már nem emlékeznek, a felvételeket LINDER László ev. lelkész készítette 1934-ben. Uo.: 573. Szeberényi L.: 1934.73. 182