A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Baligáné Szűcs Irén: Leány- és legényélet, párválasztás Füzesgyarmaton a huszadik század első felében

Leány- és legényélet, párválasztás Füzesgyarmaton a XX. század első felében A füzesgyarmati grófi család személyzete az 1920-as években (Sárréti Múzeum, lelt. sz. : F 2250) Az 1930-40-es években még működött nyilvánosház Füzesgyarmaton. Adatközlőim emlékezete alapján megállapíthatjuk, hogy a megesett lányok száma kevés volt. Többségükben a lányt hibáztatták: „ Ha adó nincs, vevő sincs, ha kurva nincs, lator sincs" — mondták. „Azt elítélték, a fiút nem hibáztatták, pedig a vétket csak ketten tudták elkövetni. " Érdemes megjegyeznünk, hogy azért voltak kivételek, olyan megesettek, akiket inkább sajnáltak, szerencsétlennek tartottak, mintsem rossz erkölcsünek. Ilyen esetek főleg akkor adódtak, ha valamelyik lányt a komoly udvarlója vagy vőlegénye ejtette teherbe, aztán otthagyta. „Régen ritkábban fordult elő, hogy megesett egy lány. Annak a gyerekit zabigyeréknek neveztík. A jobb érzésű emberek nem bántották különösebben, főként, ha addig rendes életet élt. Mással is megtörténhet, ma nekem, holnap neked, mondják. Nem szabad megbántani senkit. " A megesett lányok visszahúzódó életre kényszerültek, sem a lányok, sem a menyecskék nem beszélgettek velük szívesen. „Azokat leníztík, még a vót barátnői se barátkoztak vele. A szülei mocskolták, hogy ilyen szígyent hozott a családra, mert hát csak kitudódott az előbb-utóbb. " Mivel a hagyományos szórakozási, ismerkedési formáktól elestek, esetleges későbbi házasságkötésük is igen kérdésessé vált. Előfordult, hogy a gyermek természetes apja vette el, de ez csak ritkán következett be, hangsúlyozták adatközlőim. Ilyen esetben megbocsátottak a lánynak. Jellemzőbb volt az, hogy özvegyember, öreglegény esetleg elvált kérte meg a kezét. A megesett lány esküvőjén nem gyakorolhatta a tisztességes fiatalokat megillető jogokat. 169