A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Baligáné Szűcs Irén: Leány- és legényélet, párválasztás Füzesgyarmaton a huszadik század első felében

В. Szűcs Irén Munkára nevelés A református családok lányainál a nagylányság küszöbét a konfirmáláson való részvétel jelentette, melyre 12-13 éves korban került sor. Ezen ünnepi alkalomra új ruhát, új cipőt kaptak, s a későbbiekben mindegyik család anyagi körülményeitől függően igyekezett felruházni gyermekeit. Ekkortól kezdték el komolyabban gyűjtögetni a stafírungot. Elkészítésében (pl. réklik, párnahuzatok hímzése, házivásznak szövése stb.) maguk a lányok is közreműködtek. Hat-hét éves kortól a gyermekeket különben is fokozatosan kezdték bevonni a munkába, ügyelve arra, hogy életkoruknak s később mindinkább nemüknek is megfelelő feladatot kapjanak. „A kicsiknek még olyan tedd oda-vidd oda munkát adtak. Hozzál egy kis ízikszárat, vidd ki a szemetet, mondta ídesanyám. Mikor mán iskolás vótam, legeltettem a libát, átvittem a tejet a szomszédba, botba mentem. Regina nővérem öt évvel vót idősebb nálam, ő mán 10-12 éves korában tésztalevest, paprikáskrumplit főzött. Akárhogy sikerült, mindig megettük. Örültünk, ha megdicsértek bennünket. Rígen a parasztember sokat dógozott, a pénzt meg nagyon megfogta. " A családban az anya felügyelete alá tartoztak a lányok. Ő tanítgatta azokra a nőies munkákra őket, melyek maradéktalan elvégzését elvárja majd tőlük leendő családjuk. „Legfontosabb volt a kenyérsütés, mert enni kellett. Sokat kínlódtunk, mire szép, magos kenyeret tudtunk sütni. 16-17 éves korra mán egy ügyes lány meszelt, mázolt, főzött, mosott. Jaj, de sokszor visszaadta anyám a ruhát, hogy dörgöljem még, mert nem elég fehér. Sokszor a lúg meg a szappan lemarta a kezünkről a bőrt is. Télen hímeztünk, megfódoztuk az elnyűtt ruhákat, nyáron mentünk kapálni, meg marokszedőnek. Amikor meg nem vót dogunk, a kisebbeketpesztráltuk. Sose unatkoztunk". A lányokat a közösség hamarabb is vette felnőtt számba, mint a fiúkat. A fiúk az apa, esetleg egy jóval idősebb báty irányításával sajátították el az állatok gondozásához, ellátásához, a föld megműveléséhez szükséges ismereteket. „ Ment az könnyen. Ha nem iskolába vótunk, akkor ott vótunk az istállóban vagy kinn afődeken. Régen nem tanultak sokáig a parasztgyerekek, kijárták a négy elemit vagy hatot, oszt jól van. Azért arra törekedtek a szüleim, hogy rendesen tudjak írniolvasni, de azért sokszor elkértek a tanító bácsitól krumpliszedéskor, kuköricatöréskor" - emlékezett vissza az egyik idős férfi. „Az a legény, aki tud kaszálni!" - mondták sommásan. A sokszor sanyarú és kiszámíthatatlan, bizonytalan létfeltételek eredményezték a parasztságnál - rétegenként különbözőképpen ugyan - a munkaközpontú értékrend kialakulását, „a munka mindennél előbbre való volt". A játék, a szórakozás is csak a munka után következhetett. 158