A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Nagyné Martyin Emília: Erkölcsi normák a hagyományos társadalomban

Nagy né Marty in Emília bűnnek számított, hamarabb engedték meg a rúzs, körömlakk használatát - főként a faluból elkerült személyek esetében - mint a rövid haj viseletét. Minden helynek, helyzetnek, alkalomnak megvoltak az íratlan szabályai, amelyeket már mindenki a gyermekkora során, főként tapasztalati úton elsajátított. Helytelen magatartásért a testi fenyítés sem volt ritka mind a családi házban (Ц cäpätai da bâtui), mind az iskolában (Ц däde körmös, te puné ín jerunf ín colf). A fiatalok szigorú szülői felügyelet alatt voltak, a fiatalság társas életének, párkapcsolatainak szigorú rendszere volt, amelyekről részletesen olvashatunk HOCOPÁN Sándor egyik tanulmányában, így ezekre most nem kívánok részletesen kitérni

12 Fontos információszerző alkalomnak számít még napjainkban is a lagzilesés. A menyasszony ruhájának minősége, díszítettsége árulkodik a család anyagi jólétéről, sokszor már az árakról is pontos információk terjengenék közszájon. Általában a család faluban betöltött rangjával egyenes arányú a lakodalmas kíváncsiskodók száma. A megfigyelések középpontjában áll a lakodalom résztvevőinek ruházata, a menetben való viselkedése, a fiatal pár és a szülők érzelmei, stb. Természetesen annak is híre ment, milyen bőséges étel- és italkínálat volt az esküvői vacsorán, mennyi ajándékot és pénzt kapott a fiatal pár. Több, a lakodalomban résztvevő fiatal pár kapcsolata azzal vált nyilvánossá, hogy együtt mentek a lakodalomba. A viselkedési szokások megítélése szempontjából fontos alkalom a temetési szertartás is, hiszen ilyenkor a család legintimebb érzései, a rokonok közötti jó és rossz viszony valósággal kirakatba kerülnek. Megfigyelés tárgyát képezhetik például: ki, mennyire sajnálja a családtag elvesztését, és ezt, hogyan nyilvánítja ki; kik a településről már elkerült családtagok hozzátartozói; ki, milyen koszorút, csokrot hozott a temetésre; ki, hogyan siratja a halottat; hányan vannak a temetésen; milyen ruhában jelennek meg; mennyit adtak a templom számára; szépen búcsúztatta-e a pap a halottat; kitől vett végső búcsút a halott, stb. Mindezek a megfigyelések további beszélgetések tárgyát képezik. Az asszonyokra nézve nagyon szigorú törvény volt a távolabbi hozzátartozók, szomszédok és ismerősök elvesztésekor a hat hétig, közeli rokon, szülő, testvér esetében az 1 évig tartó gyász. Az ettől való eltérést még napjainkban is elítélendőnek tartják, sőt a nagy fájdalom kifejezésére nem ritka a másfél-két éves gyász sem, melynek végét általában valamilyen jeles eseményhez kötik (pl. Húsvét, az elhalálozott névnapja, stb.). A hozzátartozók sírjának gondozását is folyamatosan megfigyelik, megszólják azt, aki erről megfeledkezik s nem tesz eleget kötelességének. A deviáns magatartásformák örökös célpontjai voltak a falusi értékítéletnek. Feltűnő, hogy a férfiaknak sokmindent elnéztek, míg a nőket elítélték ugyanazért a cselekedetért. A részegeskedés, verekedés a férfiakra voltjellemző, asszonyokkal ez nem fordult elő. A dologtalan, részeges, nőkkel foglalkozó férfiak viselkedése kitudódott, bár a család ezeket a dolgokat igyekezett takargatni, titokban tartani. Elítélték a verekedős férfiakat, azokat, akik nem bántak jól a feleségükkel, feltéve, hogy nem volt igazuk, ugyanakkor lenézték azt is, akinél az asszony hordta a kalapot. (Iepoartä clopu cä iel íi

papä-lapte.) Csorbította a férfi tekintélyét, ha felesége családjának házába költözött, ami abban is megmutatkozott, hogy születendő gyermekeik az anyai ág ragadványnevet vitték tovább. Nehezen tudott visszailleszkedni a közösségbe, aki lopott vagy egyéb súlyos bűncselekményt követett el - erre 12 Hofopan Alexandru, 1997.71-102. 150