A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)
Szendrei Eszter: Társadalomnéprajzi adatok Méhkerékről
Szendrei Eszter nőni határok meghúzása előtt is jellemző volt a településen belüli kizárólagos házasodás, azonban a közelebb fekvő román településekkel való kapcsolattartás elvétve, mintegy ritka kivételként eredményezhetett házassági kapcsolatot. A teljes bezárkózás a trianoni döntés után történt, amikor az azonos anyanyelvű, azonos vallású - immár más országbeli - kötelékük elszakadt. A párválasztásnak nem egyetlen kritériuma volt az egy településen való lakás és a görögkeleti vallás. E kétségtelenül meghatározó szempontok mellett nem kis mértékben szerepet játszott a vagyoni helyzet. Az 1930 után született adatközlők egyöntetűen vallják, hogy a szerelmi házasságokkal szemben nagyobb súlya volt a vagyoni szempontból megfelelőnek ítélt párválasztásnak. A szülői akarattal szembehelyezkedő fiatalok nem egy esetben a szökést ('fujitálás') választották, jóllehet ezzel magukra vonták születik haragját. A szökés azonban a nagy közösség szemében nem számított a főbenjáró vétkek közé: nem bélyegezték meg a kényszerházasság elől menekülő fiatalokat, ezzel szemben valamelyik közeli rokon rendszerint menedéket nyújtott nekik a szülők megbékéléséig. A szülői ellenkezésnek nem érzelmi, esztétikai vagy etikai motivációja volt, hanem valamennyi esetben vagyoni érdekek húzódtak a tervbe vett kényszerházasság hátterében. A házasulandó fiatalok számára az esetek túlnyomó többségében a szülők szemelték ki a leendő, általuk kívánatosnak vélt házastársat. „A régi időkben mindig a megélhetés adata az okot a házastárs választásában. Első volt a vagyon, utána jött a vallás. De ez a kettő nem volt lényegében szétválasztható, mert az ortodox vallásúak jobb módúak voltak, mint a baptisták. 24 „Közrejátszott a szerelem is, de leginkább a vagyon döntött. Volt, aki szót fogadott a szüleinek, de akadt, aki nem. Ilyenkor gyakran megesett, hogy megszöktek a fiatalok. Veszekedés ugyan volt ilyenkor, de idővel mindig megbékültek a szülők. " 25 Vegyesházasságokra az 1970-es évek elejétől kezdődően adódtak az első példák. Elsősorban azok a fiatalok kötöttek más településről származóval - és ezzel együtt más nemzetiségűvel, legtöbbször magyar származásúval - házasságot, akik kiszakadtak a falu társadalmából. A környező városokban való munkavállalás szélesítette a fiatalok ismeretségi körét, a méhkerékiek közül egyre többen jártak át Sarkadra, Gyulára bálok - később - diszkók alkalmával. A távoli városokban tanuló fiatalok esetében jellemzővé vált a más vidékről való diáktárssal való házasságkötés. A felsorolt példák és az anyakönyvi bejegyzések egyaránt bizonyítják, hogy az exogámia megjelenésének éveiben a legintenzívebb a méhkerékiek házassági kapcsolata a sarkadiakkal, a kötegyániákkal és a gyulaiakkal volt. Az 1980-as évek végétől kezdődően a sarkadiakkal való házasságkötés fordul elő leggyakrabban. Míg az 1960-as évekig élő hagyomány szerint az új asszony költözött férje családjához, napjainkra ez a kötelem kiveszett a gyakorlatból. A legtöbb esetben a fiatal házasok saját - szüleik által vásárolt házban kezdik közös életüket. Lássunk néhány példát a méhkerékiek vegyesházasságról alkotott véleményére: Ua. mint a 12. sz. jegyzet. Ua. mint a 20. sz. jegyzet. 140
