A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Liska András: Régészeti korú tárgyak egy magángyűjtő hagyatékából

BMMK21 (2000) 101-128. RÉGÉSZETI KORÚ TÁRGYAK EGY MAGÁNGYŰJTŐ HAGYATÉKÁBÓL - Liska András Az ország múzeumaiban őrzött régészeti gyűjtemények alapjául nagyobb részt a XIX. században keletkezett magángyűjtemények szolgáltak. A század második felében és a századforduló környékén fellendült múzeumi élet, a szaporodó régiségtani egyesületek hívták életre a döntően adományokból és lelkesedésből táplálkozó, a szó szoros értelmében vett közgyűjteményeket. Lelkes amatőrök kezén kisebb magángyűjtemények természetesen tovább léteztek, illetve újak is keletkeztek. A XX. század második felében a régészeti témájú magángyűjtemények csak a törvényesség határát súrolva, illetve sokszor azt áthágva jöhettek létre. A közgyűjtemények szakemberei, régészek, muzeológusok egyéni belátásuk és az adott helyzet ismeretében alakították, és az egyértelmű törvényi rendelkezések mellett alakítják ma is kapcsolatukat az általában jó szándékú amatőr gyűjtökkel. A régészeti magángyűjtemények szerepe, jelentősége alapjaiban változott meg a muzeológia XIX. századi kezdetei óta. Az egyre kifinomultabb módszerekkel tevékenykedő régészeti kutatás számára a magángyűjtők kezébe jutott tárgyak információs értéke igen alacsony. Az esetlegesség miatt a tárgyak nyilvántartása, illetve a múzeumi gyűjtemények számára való megszerzése sokszor komoly nehézségekbe ütközik. A törvény erejével fellépve az amatőr gyűjtők és a muzeológusok között, az egyébként igen törékeny kapcsolat megszakadhat, a régészeti tárgyak sorsának rovására. Néhány szerencsés esetben a magánkézben lévő gyűjtemény részben vagy egészében, idővel múzeumba kerülhet. Ilyen módon a régészeti tárgyak, amellett, hogy őrzésük biztos helyen történik, ha kerülő úton is, de a tudományt és a széles körű ismeretterjesztést szolgálhatják. Az alábbi tanulmányban bemutatásra kerülő gyűjtemény egy amatör gyűjtő tevékenysége nyomán keletkezett, aki gyűjteményének darabjait maga restaurálta, és egyéni elgondolása alapján rendszerezte. A tárgyak gyűjtése, őrzése mellett igyekezett a rájuk vonatkozó, elérhető szakirodalmat megismerni. Az egyes darabok származási helyét és további, a régészeti kutatás számára elengedhetetlenül fontos adatokat azonban sajnos nem örökítette meg. Halála után, a számára bizonyára ismert adatok már rekonstruálhatatlanokká váltak, ezek hiányában a tárgyak információs értéke jelentősen csökkent. A gyűjtemény összetétele mégis a gyűjtő egyéni ízlésének, szerteágazó érdeklődésének emlékén túl, a Kárpát-medence történetének egyfajta tükre. A nagy értékű tárgyak a múzeumba kerülve gyarapítják történeti, régészeti ismereteinket. KOCZKÁS József (1942-1998) gyűjtőszenvedélye az 1960-as évek közepén kezdett kibontakozni. Az irodai alkalmazottként Békéscsabán dolgozó gyűjtő akkoriban szlovák 101