A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 21. (Békéscsaba, 2000)

Csete Gyula: Mezővárosi népi építészet a háromnemzetiségű Mezőberényben

BMMK21 (2000) 197-222. MEZŐVÁROSI NÉPI ÉPÍTÉSZET A HÁROMNEMZETISÉGŰ MEZŐBERÉNYBEN - Csete Gyula Az épített környezet, egy adott épület hitelesen tükrözi a benne élő embert, az azt létrehozó közösséget. Bevezetés Mezőberény háromnemzetiségű kisváros Békés megyében. Mezővárosi parasztpolgári hagyományából az elmúlt negyven évben sokat veszített. Annál inkább érzékelhető ez a múlt a város építészetében. A paraszti polgárosodás jegyei lépten-nyomon megtalálhatók. A megmaradt utcakép és az épületállomány jól tükrözi egy letűnt korszak gazdagságát. Ebben fontos szerepe volt az azt létrehozó három nemzetiség, a magyar, a német és a szlovák versengésének, tenni akarásának. A városban élő három népcsoport nemcsak nyelvében, kultúrájában, de építkezésében is eltérést mutat egymástól. Az etnikus jegyek és az ebből adódó különbségek még színesebbé, gazdagabbá teszik a város népi építészetét. Ez indított arra, hogy Hentz Lajos Berény népi építkezéssel foglalkozó tanulmánya után 25 évvel Mezőberény belterületének építkezéséről írjam dolgozatomat, a mezővárosi és etnikus jegyek hangsúlyosabb bemutatásával, mivel ezeket a korábbi kutatások kevésbé vették figyelembe. A település rövid története Berényt már az Árpád-kori oklevelek említik. A török időben Gyula 1566-os elfoglalása után elnéptelenedett, elpusztult. Sajátos, többnemzetiségű arculatát a XVIII. században kapta meg újratelepítése során. Az újratelepítés előtti kamarai korszak (1695-1720) alatt az elmenekült lakosság letelepülési kísérletei sorra kudarcot vallottak. Szándékuk komolyságát jelzi az 1708-ban elkészített pecsét, amit néhány évtizeddel később a már ténylegesen letelepülők is magukénak vallottak. Az 1720-as években Békés és Csanád megye a HARRUCKERN család tulajdonába került. Ekkor kezdődött az elnéptelenedett vidék benépesítése. Az elhagyott falvak egy részébe (pl. Füzesgyarmat, Vésztő, Békés, Doboz) visszatért a lakosság. Sok település szervezett telepítési akciók során éledt újra, köztük Berény is. Az első szlovák telepesek 1723-ban jöttek, felvidéki megyékből és az Alföld északi területeiről. Őket 1725-ben a német telepesek követték, főként Württenbergből, Svábföldről és Magyarország nyugati megyéiből. 1731-ben magyar családok is visszatelepültek és letelepültek a környező falvakból és a szomszédos megyékből. A betelepülés a XVIII. század közepéig folytatódott. A népesség gyorsan növekedett, így az 1700-as évek végére elérte az 5000 főt. Az etnikai megoszlás a lakosság számarányához képest a következőképpen alakult: szlovák 44,5%, német 34,1%, magyar 21,4%. Ez az arány a XIX. század közepéig meg is maradt. A magyarság kisebb létszáma ellenére is fontos szerepet töltött be a közösség éle197