A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Szatmári Imre: A középkori Csorvás és temploma

A középkori Csorvás és temploma adatot összegyűjteni. Ezért a már áprilisban azonosított templomhelyen két szelvénysort jelöltünk ki, az épületet jelző kőtörmelékkel borított 40 x 30 méteres területen. A szelvények kitűzésénél gondolnunk kellett egyrészt arra, hogy ezt az 1200 m

2-es területet a két hét alatt nyilvánvalóan nem tudjuk teljesen feltárni, másrészt pedig arra is, hogy a szelvényeinkkel a templomnak azokat a részeit tárjuk fel lehetőleg, amelyek alapján az épület főbb méreteit megállapíthatjuk, s teljes alaprajzát kiszerkeszthetjük. Ugyanakkor számolnunk kellett azzal is, hogy az egyes szelvényekből kitermelt földet az adott szelvények mellől ugyancsak nem lesz időnk továbbtermelni, vagyis a szelvények bővítésére sem lesz lehetőségünk. A fenti okok és megfontolások után a két szelvénysort a kőtörmelékes területnek nem elsősorban a középső részén, hanem attól kissé északabbra és északkeletebbre jelöltük ki. így próbáltuk eredendően a templom szentélyét és északi hajófalát, illetve északnyugati sarkát megtalálni, mert a Békés megyei templomfeltárások eddigi tapasztalatai szerint a különböző bolygatások és a mindenütt előforduló későbbi beásások elsősorban a templomok déli falainak helyét pusztították el, sokszor teljes mértékben. A két szelvénysorban először három-három, egyenként 5x5 méteres alapterületű szelvényt jelöltünk ki, közöttük 50 centiméteres tanúfalakat hagyva ki. A szelvények számozása a mélyítésük sorrendjében követte egymást (1-6. szelvény). Amikor már kibontakozott a templom egykori helyzete, két újabb - az előzőeknél nagyobb méretű - szelvényt is kijelöltünk a szelvénysor nyugati végében (7-8. szelvény), de idő hiánya miatt csak az egyikben sikerült érdemleges megfigyeléseket tenni (8. szelvény). Az 1. szelvényben a szentélytől keletre eső, annak külső oldalánál lévő területet sikerült csak megtalálni, de a szelvény nyugati szélébe már a szentély keleti támpillérének alapozási gödre is benyúlt. A 2. szelvényben egy másik, a szentélyt északkeleti irányból megerősítő támpillér kis részlete és egy osszárium helye került elő. A 3. szelvényben megtaláltuk az előbbi támpillér további részletét, a szentély északi alapozásának külső szélét, valamint a templomhajó északkeleti külső sarkát erősítő haránttámpillér helyét. A 4. szelvényben bontakozott ki az egész szentély félköríves alapozása és a hozzá épített három támpillér csatlakozása. Az 5. szelvényben a templomhajó északi falának és északkeleti belső sarkának vonala rajzolódott ki, a falat kívülről támasztó és a haránttámpillért erősítő egy-egy újabb támpillér alapozási gödrével együtt. A 6. és 7. szelvényben a bontást csak kis részben végeztük el, mert az ásatás befejezésének közelgő időpontja miatt erőinket a 8. szelvény területére kellett átcsoportosítanunk. A 6. szelvény északi kétharmadában csak a szántás rétegét ástuk ki, déli szélén pedig a templomhajó déli falának kiszedett árkához tartozó tégla- és kőtörmelékes beásást mélyítettük 80 centiméternyire, de alját nem sikerült elérnünk. A 7. szelvény 8x5 méteres területén szintén csak a szántás rétegének kitermelésére futotta időnkből. A 8. szelvény is 8 méter hosszú volt, de szélességét lecsökkentettük 3,5 méterre. Itt került elő a templom északnyugati sarka, egy támpillér helyével együtt, amely a templomhajó északi oldalához csatlakozott (7. kép; 30. kép ]). A rendelkezésre álló idő alatt sikerült tehát feltárni a templom félköríves szentélyének, északi hajófalának és északnyugati sarkának a helyét. Igaz ugyan, hogy az egykori templomnak csak az északi felét, illetve annak is csak a kisebb részét sikerült kibontani, a szimmetria elvei szerint azonban az épület teljes alaprajza kiszerkeszthető. Mindössze a déli oldalon a támpillérek száma és elhelyezkedése maradt kissé bizonytalan (8. kép). 95