A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Szatmári Imre: A középkori Csorvás és temploma

Szatmári Imre díszű csontlap, melyek leginkább a templom körüli temető területén kerültek felszínre. A faluhely területéhez kapcsolható továbbá egy csontkorcsolya (25. kép 7), egy mázas orsógomb és egy XVI. század utáni, félbe törött, hamis tallér

67 is. Valószínűleg szintén késő középkori lehet egy 48,5 cm hosszú bajonett, amely a foka alatt girland motívummal díszített. A gyűjteményben lévő, kardmarkolathoz kapcsolódó egyenes keresztvas ugyanide tartozhat. Külön kell megemlíteni a kályhaszemek és a kályhacsempék töredékeit. Az előbbiek közé hagyma és pohár alakú kályhaszemek csúcsai illetve perem- és aljtöredékei tartoznak, valamint egy tálka alakú kályhaszem fenéktöredéke, amelynek közepét benyomkodásokkal tagolt kör alakú borda díszíti. Igen érdekesek a kályhacsempék. Két töredék (20. kép 6, 9) teljesen megegyezik a Békéscsabán talált szamárhátíves kályhacsempék típusával.

68 Egy áttört, mázatlan, bástyatagok alatt csüngő háromszögekkel díszített töredékhez (20. kép 1) hasonló darab Gerlán már szintén előkerült.

69 Két másik, ugyancsak mázatlan, mérmüves darab a csempe fölső felében elhelyezkedő ablakok alapja illetve osztótagja lehetett (20. kép 4-5). E töredékeknek a megfelelőjét Békésről ismerjük.

70 Minden bizonnyal szintén a békési és a békéscsabai körhöz tartozik egy további töredék (20. kép 3), s talán ugyanide sorolható egy kivágott szélű, bordákkal díszített darab is (20. kép 8). Az ugyancsak innen származó, levágott szélű saroktöredéken a bástyadíszek a tükörmező részét képezték, így ez a darab nem lehetett oromcsempe (20. kép 7). Egy egészen finoman iszapolt, bástyadíszes, bordás felületű töredék - anyaga miatt - idegennek tűnik a térség eddig megismert kályhacsempéinek csoportjában (20. kép 2). Négy másik kályhacsempedarab szintén mázatlan és áttört előlapú, azonos típusú oromcsempéből származik.

71 Díszítésüket egyetlen tőből kihajló domború ágak képezik (21. kép 1-4). Ezekhez igen hasonló egy ötödik, szintén levelekkel díszített töredék (21. kép 5). A kályhacsempék közé tartozik továbbá egy virágos (21. kép 6) és egy dongáshátú, egyenesen levágott szélű, a külső oldalán zöld mázas darab is. A kályhacsempék közül azok, amelyeknek pontos megfelelőit is ismerjük más, közeli és távoli lelőhelyekről, azt bizonyítják, hogy Csorvás térsége éppúgy részét képezte a helyi és távolabbi kereskedelemnek, mint például a nagyobb birtokközpontokhoz közelebb eső települések. Ezenkívül a csorvási kályhacsempe-leletek újabb értékes adalékokat szolgáltatnak a délkelet-alföldi kályhás központok termékeinek elterjedéséhez. Ebből a szempontból érdemes megemlíteni a Pados Pál gyűjtésének 149. számú lelőhelyén előkerült másik kályhacsempe-töredéket is (21. kép 7), amely a gerlai és a nagymágocsi, Szent Pétert ábrázoló kályhacsempékkel állítható párhuzamba.

7 A Pados Pálék és Varga Mihály által gyűjtött leletek között lévő átfúrt fenőkőnek és néhány vaseszköznek a középkoron belüli pontosabb keltezése bizonytalan. A több évtizedes, ismétlődő terepjárások egyre inkább érlelték egy ásatás gondolatát is, amelyre 1997-ben került sor, a mai Csorvás község újratelepülésének 140. évfordulóNagy Ádám meghatározása. - Az érmek meghatározásában nyújtott szíves segítségét ezúton is köszönöm. Szatmári 1994/b. 512. 4. kép 1-3., MRTIV/3. Békéscsaba 2/302. sz. lelőhely, 149. tábla 1-4. MRTIV/3. Gerla 5/7. sz. lelőhely, 153. tábla 2, 7. MRTIV/3. Békés 1/1. sz. lelőhely, 141. tábla 9. A legnagyobbat (21. kép 4) Pados Pál a templomhelytől délre találta, s még az 1970-es évek első felében a békéscsabai múzeumnak ajándékozta: МММ ltsz. 74.339.145. Méri 1957. 202, XLV. tábla 7., Szatmári 1985. 58, 62, 75. VIII. tábla 5. 92