A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)
Domokos Tamás: Adatok Doboz (Kettős-Körös völgye) felső-pleisztocén malakofaunájához és őskörnyezeti viszonyaihoz két sekélyfeltárás alapján
Adatok Doboz (Kettős-Körös völgye) felső-pleisztocén malakofau nájához 3. Földtani szelvények, fáciesviszonyok Az Ovári-csatorna illetve a Gerla-Marói-erdő feltárásának szelvényét a 2. és 3. ábra mutatja be. Az ábrákból kitűnik, hogy a csatorna feltárása közel egy méterrel mélyebben fekszik, mint az erdőszéli feltárás (Marói-erdő), továbbá a csatorna felső, az ábrán 1-gyel jelölt sárgásbarna homokos iszapja a csatorna kotrása során került az eredetileg fényes réteglapú, fekete agyagos iszap (újholocén öntés, illetve rétiagyag ) tetejére. A marói-erdei feltárás felső több mint 1 m vastag rétege - feltételezve, hogy a szintkülönbség az üledékek képződése során is közel hasonló volt - a magasabb térszínnek megfelelően talajosodott (csernozjom). A talajosodás előrehaladtával kialakuló mészkonkréciók, mészfoltok egy viszonylag hosszabb száraztérszíni állapot adekvát tükörképei. A korai diagenezis során áramló pórusvíz egykori jelenlétét bizonyítják a 4. és 5. rétegben megjelenő limonit csomók és limonittal bekérgeződött homokszemcsék. Ez az eltemetett homok jelzi, hogy a felső-pleisztocén kései szakaszában ez a hely magasabban és közelebb feküdt az egykori folyóhoz, vízfolyáshoz. Míg az Óvári-csatornánál 83 mBfnél még infúziós lösz, addig a Marói-erdőnél homok ülepedett le. A szintkülönbség úgy tűnik, hogy konzerválódott a holocénre és napjainkra is, hiszen az 1788-ban készült térképen (4. ábra) látható, hogy az 1781-ben ásott Óvári-csatorna (PESTY, F.1864) egy hatalmas, szigetekkel (Nagy sziget) és kisebb kiemelkedésekkel (Özes, Bodor égre, Pap kerék) tűzdelt rét vizét vezette le a szabályozatlan Fekete-Körösbe a természetes parti lejtöscsatornán (ALLEN, J.R.L.1964) az "Ó Vár Erén" keresztül. 4. Az Ovári-csatorna és a Marói-erdö feltárásának Mollusca-faunája és paleobiológiai értékelése A két ábrán (1. és 4. ábra) csillaggal jelölt feltárások Mollusca-faunáját az I. és II. táblázat foglalja magába. A táblázatok a fajlistákon kívül megadják a vízi fajok egyedszám alapján számított %-át is. Ezek az adatok megerősítik a földtani szelvények alapján már észlelt fácies különbségeket. Mig az Óvári-csatorna feltárásában előkerült egyedek jeletős részét, addig a Marói-erdőben lévő feltárás malakofaunájának csupán kisebb hányadát teszi ki - közel azonos mintánkénti fajszám esetében - a vízi fauna. A vízi fajokban mutatkozó különbségek egyes fajok egyedszámában is megnyilvánulnak. Az Óváricsatornánál a Bithynia leachi és a Lymnaea palustris is százas, a Marói-erdő feltárásában az Anisus leucostoma és Bithynia leachi csupán tizes nagyságrendet ér el. A táblázatok összevetéséből egyértelműen kiderül, hogy az Óvári-csatorna 3/2 mintája a feldúsulásnak köszönhetően ér el kiemelkedően nagy egyedszámot. Ha elvégezzük LOZEK, V. (1964) szerint a paleoökológiai illetve cönológiai összehasonlítást - a következő eredményre jutunk: a) Óvári-csatorna A feltárás vízi fajainak domináns voltáról már korábban esett szó. Az előforduló 13 vízi faj a következőkben jellemzésre kerülő feltárás vízifaunájával mutat nagy rokonságot. Itt azonban hiányzik a Lymnaea truncatula és az Anisus spirorbis, megjelenik viszont az Aplexa hypnorum, a Bathyomphalus contortus és az Armiger crista. A vízi malako7
