A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Bondár Mária: Rézkori és kora bronzkori településmaradvány Gyomaendrődön

Rézkori és kora bronzkori településmaradvány Gyomaendrődön rában gyakori edénytípus az a fazék (10. kép 2), amely több lelőhelyről is ismert. Ugyancsak beleillik a makói kultúra edénykészletébe egy másik, az égés során erősen de­formálódott, finoman seprűzött fazék is (9. kép l). 15 Lelőhelyünkön mindössze két bögretöredék (4. kép 1; 7. kép 9) és néhány korsótöre­dék (4. kép 9; 6. kép 2; 7. kép 12; 8. kép 5-7) jelzi e típusok meglétét. A leletanyagban kétfajta szűrőedény töredéke került elő. Egy vastag falú, nem túl nagy szűrőtál (6. kép 1) és egy vékony falú, kisméretű, füles szűrőedény rekonstruálható (4. kép 10). A szürőedény az őskor csaknem valamennyi kultúrájában, így a kora bronz­korban is megtalálható, a makói kultúra edényei között azonban nem túl gyakori. A 15/8. szelvényben, 30-60 cm közötti mélységből került elő egy edény aljtöredéke. 16 Objektum nem volt a szelvénynek ezen a részén. Vörösesszürke, kvarcittal soványított, gyengén kiégetett edényalj. Belsejében, a fenékrészen elnagyoltan kidolgozva négy kiálló kis bütyök és erőteljes ujjbenyomkodások találhatók (9. kép 2). Ez a töredék minden va­lószínűség szerint egy ún. pácolóedény alj töredéke. 17 A jellegzetes edénytípussal kap­csolatos ismereteket Kulcsár G. foglalta össze a Hódmezővásárhely-Barci réten is előke­rült edény töredék kapcsán. 18 Az általa felsorolt analógiák a nagyrévi kultúra Budapest körzetében levő lelőhelyeiről, 19 a Csongrád megyei Ószentivánról 20 és a Dunántúlon Gerjenről 21 kerültek elő. Kulcsár G. megállapítása szerint ezek az edények a tellek kiala­kulását közvetlenül megelőző korszakra tehetők. 22 Az Endrődön feltárt bronzkori telepmaradványról megállapítható, hogy a feltárt nagy felületen mindössze egy gödör került elő a korai bronzkorból, s az ásatás további terüle­tein is voltak még bronzkori cseréptöredékek. Mindez tökéletesen egybevág a makói kultúra más területeken is megfigyelt települési jelenségeivel, 23 vagyis azzal, hogy nagy területen, egymástól távol, néhány gödör jelzi e kora bronzkori kultúra megtelepedését. Mindebből rövid ideig használt, szállásszerű telepekre következtet a kutatás. Endrődön a települési jelenségek közül érdekesnek tartható a másodlagosan megégett, erőteljesen de­formálódott kerámia (3. kép 7; 7. kép 8; 9. kép 1). Az ásatási megfigyelések nem szólnak egységes égett települési rétegről, így a telep egészét érintő tűzről sem beszélhetünk. Az említett edénytöredékek deformálódását előidéző égés a 6. gödörből származó leleteken figyelhető meg, feltételezhető tehát, hogy csak ebben a gödörben gyulladt meg valami­lyen szerves anyag. Az utóbbi években örvendetesen gyarapszik DK-Magyarország (Szolnok, Békés és Csongrád m.) kora bronzkori lelőhelyeinek száma. 24 Kalicz N. összefoglaló munkájában e területről mintegy 20 makói lelőhelyet ismert. 25 A szisztematikus topográfiai terepbejá­Csányi 1996. III. t. 1, XII. t. 3., Kulcsár 1997. VII. t. 5, VIII. t. 1, 3. 15 SzénászJcy 1988. 9. kép 2., Kulcsár 1997. X. t. 1. 16 Ltsz.: 91.2.62. 17 E különleges edénytípussal külön tanulmányban foglalkozunk részletesen. 18 Kulcsár 1997. 34. XIV. t. 2. 19 Diósd (Patay 1965., Schreiber 1981. 151), Budafok (Schreiber 1963. 10. kép 5-8), Tabán (Schreiber 1963. 12. kép 1-2). 20 Banner 1928. 50, 52. kép. 21 Szabó [992. LXXXV. t. 1. 22 Kulcsár \991. 34. 23 Kalicz 1968., Kalicz 1984. 95., Csányi 1996. 47. 52-53., Kulcsár 1997. 38. 4 Szénászky 1988., Csányi 1996., Kulcsár 1997. 25 Kalicz. 1968.80. 51

Next

/
Thumbnails
Contents