A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Tészabó Júlia: Játékgyár a századfordulón. Az Első Magyar fa- és mechnée játékszergyár, Bártfa–Békéscsaba története 1884–1904–1910

Tészabó Júlia Epilógus Különös fintora a sorsnak, hogy a Maugsch-féle gyár, melyből a gyáros, Maugsch Nándor Bártfa város segítségével oly hirtelenül kikerült, tovább élt, mint Werther gyára és jelen volt a hazai játékgyártás szűkös palettáján, még az első világháborút követően is. Tulajdonképpen nem ugyanaz a gyár volt. Werther kezdetben a gyáros feleségével, mint társsal birtokolta az üzemet, s Maugschné neve 1902-ben tűnt el a gyár nevéből. 1904. februárjában már Gaul Károly miniszteri biztosként tárgyal az asszonnyal egy új, bártfai és Weerther távozását követően is Bártfán maradó játék- és szemléltető oktatáshoz szükséges eszközöket készítő gyár létesítéséről. Maugschné fiával, a későbbi szobrásszal, aki papírmasé gyümölcs és állatalakokkal szerepelt ez év nyarán a fővárosi tanszerkiállításon, kíván új gyárat alapítani, s a kiköltöző Werther-féle gyár helyiségeinek felét 5 évre ingyenesen megkapni. Maugsch Rozália és fia, Bártfai játékáru és tanszergyára ettől kezdve szinte mindenütt szerepel, ahol játékot állítanak ki, vagy árusítanak, tombolára bocsátanak, gyakran éppen a Wertheré mellett. 1906-ra bővítésre is gondolhatnak, s a kereskedelmi miniszter ezt gépek adományozásával támogatja. 1908-ban a gyárat szövetkezetté alakították át, s állami szubvenciót kapott. Maugsch Rozália és Gyula neve az igazgatóság tagjai között szerepel. A "bártfai játékbábúgyár" akkor, amikor a békéscsabai gyárat éppen felszámolják, Londonban aranyérmet kap, állami támogatásban részesül, és annyi munkást foglalkoztat, mint a Werther-féle soha: 100-an dolgoznak 1909-ben itt, és bővítését tervezik. Termékei a leghagyományosabbak, tipikus magyaros bababútor, bábuk, tulipános ládák.

49 Már bártfai "játéknagyiparként" említik. Még 1912-ben is Bártfán szövetkezetként, az Országos Központi Hitelszövetkezet tagjaként működött, 30 munkást és 24 háziiparost foglalkoztatva. Ezután egy időre nyoma vész. A világháborút követően azonban, 1920-ban, a IX. árumintavásáron kiállított Maugsch Gyula immár székesfehérvári játék és tanszerárugyára, és, mint a beszámoló írja: "Nemcsak hogy kiállja a versenyt a legelső külföldi gyárakkal, de ötletesség és kivitel tekintetében sokban felül is múlja azokat. Örömmel regisztráljuk ezen tényt, mint a magyar játék ipar hatalmas fellendülésének jelét."

50 A sikert mutatja, hogy még Horthy kormányfő is érdeklődéssel tekintette meg "a gyárnak az iskolai szemléltető oktatás céljait szolgáló készítményeit, gyümölcsutánzatait, az élethű állatfigurákat, valamint a gyár specialitásait, a gyermekeket megörvendeztető hintalovakat." Úgy látszik, az elmúlt évtizedek alatt a gyár profilja nem sokat változott. A kormányzó érdeklődésére Maugsch beszámolt arról, hogy telepe modern gépekkel van felszerelve, ott 56 munkást foglalkoztat. Horthy válasza akár harminc évvel korábban is elhangozhatott volna, mutatva, hogy mindennek ellenére a magyar játékgyártás nem tudott megerősödni: "kifejezte azt a reményt, hogy a termelés tovább fokozása lehetővé fogja tenni, hogy az eddig nagy mértékben import útján kielégített piac szükségleteit tökéletesen fedezni tudja majd a magyar ipar." És Maugsch igyekszik is: exportszerződést köt, folyamatosan hirdet a Magyar Kereskedők Lapja mellékletében, a Magyar Pénzügyben, de nem tudja talpon tartani a gyárat: 4

'' Magyar kereskedők Lapja, 1911. nov. 11. 11. 50 Magyar Kereskedők Lapja, 1920. szept. 12. 4-5 51 Fejér megyei Friss Hírek, 1920. szept. 14. 2. 362