A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Tészabó Júlia: Játékgyár a századfordulón. Az Első Magyar fa- és mechnée játékszergyár, Bártfa–Békéscsaba története 1884–1904–1910

Té szabó Júlia Társulat 1906-os karácsonyi kiállításán. Faragó szerepe a gyár történetében ezzel még nem ért véget, a későbbiekben betöltött igazgatótanácsi tagságára még visszatérünk. Werther igyekezete az új típusú játékszereknek, az iparművészeti tervezésnek a játékszerek területén való meghonosítására azonban továbbra sem biztosítja a nyugodt munka lehetőségét. Állandó anyagi gondjai és küzdelme a város vezetésével újra és újra problémát jelent, amit 1906 végén a gyár újbóli áttelepítésével kíván megoldani, mivel még továbbra is minden város számára az iparépítés tűnt a gazdasági és munkaerőgondok megoldására a legjobb útnak, nem is nehéz befogadó várost találnia. Tárgyalásairól Araddal ez a város ugyanabba az iparkamarai körzetbe tartozott, mit Békéscsaba - felháborodással tudósít a helyi sajtó. Nem világos, hogy ott új gyárat akar-e létrehozni, vagy a csabainak egy fióküzemét tervezi megnyitni, de ha áttelepítésről lenne szó, azt mindenképpen sértőnek érzi a város vezetősége, amely saját megítélése szerint messzemenően támogatta őt, míg a fióküzem gondolatát örömmel üdvözölnék. Werther maga válaszol s leszögezi, csak fióküzemet akar Aradon létrehozni: "A főtelep természetesen továbbra is Csabán marad, miután nincs okom rá, hogy néhány évvel ezelőtt nagy tőkebefektetéssel létesített telepemmel ismét költözzek. Kiváló tisztelettel W. H." - írja a gyáros. Az aradi fióktelep végül nem valósul meg, Werther marad Békéscsabán. Az alku hasonló a korábbiakhoz, a gyáros feltételekhez köti a fióktelep létrehozását, az aradi tanács pedig egyedül adómentességet lenne hajlandó biztosítani, anyagi támogatást nem, így Werther feladta a tervet. Az ipar meghonosítása Békéscsabán azonban nem sikeres vállalkozás. Nemcsak Werther gyárának, hanem az övével szinte egyidöben létrehozott mübútorgyárnak is gondjai vannak, az év végére meg is szűnik. Werther nem adja fel. A fennmaradás érdekében a játékgyár árukínálatát némileg megváltoztatva működik tovább. 1907-ben a Hazai beszerzési források с kiadvány szerint a fa és mâchée állatok és játékszerek mellett nemzeti viseletű babákat, posztókatonákat is készít. Résztvesz helyi rendezvényeken, árubemutatókon a hazai ipart támogató tulipán mozgalom helyi bazárján, és országos jellegű, a hazai ipart bemutató rendezvényeken, pl. a pécsi kiállítás háziipari részlegében is, s a Honi Ipar rendkívül dicsérőleg említi magyar jellegű játékszereit. Emellett intenzív reklámtevékenységbe fog, képes árjegyzéket jelentet meg, szép rajzos hirdetése - bal oldalon kis ekhós szekérrel, lóval, azon csikósruhás kocsis ostorral, jobboldalon pedig huszárruhás, hosszú hajú baba karddal az oldalán - a Vasárnapi Újságban hosszabb ideig látható. A magyar krampuszok gyártását is felajánlja, - hogy ne kelljen importból beszerezni-, a védőegyesület támogatásával. A város vezetésével kapcsolatai rendeződni látszanak, nem értesülünk újabb anyagi konfliktusokról, sőt a - már a múlt század végén a munkanélküliség csökkentése érdekében igen sokszor felvetett - háziipari tevékenység újból felmerülő fejlesztésébe is bekapcsolódik. A gyár és a bedolgozó háziiparos réteg kapcsolatát továbbra is gyümölcsözőnek tartották, hiszen a gyár munkával látja el az embereket, és kiépült kereskedelmi kapcsolatai révén megoldja az áru értékesítését is. Ez a sokszor ajánlott német modell, különösen a játékgyártásban, és most Békéscsaba vezetése újra erre próbálja rávenni a helyi gyárakat. Werther 1907-ben 45 munkása mellett 15 háziiparost is foglalkoztat. A sikerek hatására, gondolnánk, 1908-ban a tőkeemelés, a fejlesztés lehetőségének új útja is megnyílik előtte, gyárát részvénytársasággá alakítja, Magyar Játék - és MűiparBékés megyei Közlöny 1906. december 24. és 25. 360