A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Havassy Péter: A gyulai márciusi ifjú

A gyulai márciusi ifjú nyát, Neveklovszky Stefániát feleségül nyerhette. A külvilággal egyetlen szálon tartotta (tarthatta ?) a kapcsolatot, régi barátjával, a „Tízek" egyik tagjával, a Rozsnyón született Pákh Alberttel. S itt egy kis kitérőt kell tennünk. Múlt nyáron egyetemista diákjaimmal gyűjtőúton jártunk az egykori Gömör vármegye ma már Szlovákiába eső tájain. A debreceni egyetem gondozásában megjelenő gömöri monográfiához a feudáliskori anyag feltérképezése volt a feladatom. így jutottam el a Rozsnyói Állami Levéltár Berzétei Fi oklevél tárába, s mivel egy magyar muzeológusnak ritkán adatik meg az a szerencse, hogy egy szlovák levéltárban kutathasson, ezért első teendőmként átnéztem az intézmény teljes anyagáról készült repertóriumot. Nagy megdöbbenésemre és szerencsémre a levéltár „Levelezések" című fondjában kilenc - eddig közöletlen - Pálffy levelet találtam, melyeket Pákh Alberthez írt.

1 Pákh Albert (1823-1867) a Tiszai Evangélikus Egyházkerület püspökének fia kiváló humorista és szerkesztő volt. Ő alapította a Vasárnapi Újságot, szerkesztette „A Magyar Ember Könyvtára" című sorozatot és a Magyar Sajtó című folyóiratot. Néhány írását franciául is kiadták. Unokája, Reményik Sándor is irodalmár volt, az erdélyi líra kiemelkedő alakja. Úgy tűnik, Pákh Albert nemcsak száműzetése idején, hanem később is Pálffy mentora, szinte gyámja volt. 1854-1857 között hozzá írt leveleit írásunk végén közöljük, de néhány jellemző részletet legyen szabad kiemelnünk, először a Budweissből írottakból. „Arra kérlek barátom, ha van még Pesten oly irodalmi vállalat, mely tiveletek is jó barátságban áll, próbáld novellámat eladni, de csak bizalmas, s hozzánk jóakarattal lévő szerkesztőkkel kezdj alkudozáshoz: vagy pedig ha az én nevem hazánkfiai előtt végképpen alászállott, azt is írd meg őszintén: legalább nem fogok hiába vesződni egy regénnyel, melynek első kötetét éppen most végeztem be. " Mindenesetre a mellőzöttség fájt Pálffynak, bár a kor több jeles képviselőjével, Jókaival, Vas Gerebennel, Irinyivel és másokkal tartotta a kapcsolatot Pákh Alberten keresztül. „Mind a mellett kérlek merítsd ki még egyszer ékesszólásodat, s magyarázd meg az illetőknek, hogy bizony nem igen lelkesítő dolog az, ha az ember munkájának eredményét hat hónap eltelte után sem láthatja. Bár ne kezdtem volna bele, úgy bánom, mint a koca, ki kilencet fiadzott: életemben még semmi így meg nem alázott, vagy jobban mondva eszemre térített, de fogadom is, hogy többé nem bolondítom magamat, s ha én innen Budweissből valamelyik lapba vagy mások által szerkesztett füzetbe ezentúl csak egy betűt is írok, verjen meg engem az isten. " Ennek ellenére, rá jellemző módon, 1854. november 26-án kelt levelében a szépirodalom napszámosának nevezi magát. Sorsa valamelyest jobbra fordul, amikor 1856-ban családjával visszaköltözhet Esztergomba, majd hosszas kérvényezések után 1857-ben Pestre. 1856-1859 között tíz elbeszélése és három kötete jelent meg: „A fejedelem keresztleánya"', majd a legjentősebbnek regényének tartott ,Az atyai ház" és „Az ítélőmester leánya". Ez és a későbbi Pálffy azonban már az ifjúkori romantikus szélsőségeit mérséklő, csendes modorú elbeszélővé vált. Az atyai ház című regénye kapcsán így ír Pákh Albertnek: „Cenzúra tekintetében úgy vigyáztam, hogy még a római nagy inkvizítor se kapjon benne egyetlen elhasítani való szőröcskét, mely körülményt ne feledd el a vásáros könyvárusnak figyelmébe ajánla1 Itt köszönöm meg Kiss Anikó kollégám, Dr. Erdmann Gyula lektorom és Dr. Dusnoki József főlevéltáros dolgozatom megírásához nyújtott kitüntetően szíves segítségét. Rozsnyói Állami Levéltár Berzétei (Brzotin) Fióklevéltára. Rozsnyó város levéltára. Levelezések. A leveleket helyesírás szempontjából javítottuk. 305