A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Mazán Mátyás: Szappanfőzés, mosás, tisztálkodás Gyulán

Kiss Anikó Vasalás A mosás, teregetés, mángorlás után következett a vasalás. A napja nincs meghatározva, regulák se szabályozták. A munka időpontja a többi házbeli teendőtől és - természetesen - a kimosott ruha száradásától függött. Kellett hozzá egy nagyobb, sima lapú asztal, vasalópokróc, ezt terítették rá az asztalra. Ha volt vasalólepedő, ezen próbálták ki, nem éget-e a vasaló. Ma már szinte kizárólag villanyvasalóval vasalnak, de ezelőtt 25-30 évvel nagymosás után leginkább szenes vasalóval dolgoztak még akkor is, ha volt a háznál villany vasaló. (8. ábra.) A szenes vasalót azért szerették, mert maga a tárgy nehéz volt, nem kellett különösebben rányomni a ruhára, mégis szépen vasalt. A vasalás előtt a tiszta ruhát úgy válogatták szét és hajtogatták bele a ruháskosárba, hogy az egyfajta ruhák egymás után következzenek a vasalásnál. A szenes vasalóval is lehetett ügyesen szabályozni a hőfokot: ha csak egy-két darab vasalni való volt, a tűzhely lapján, plattján melegítették meg a különben üres vasalót. Ha sok volt a vasalni való, begyújtottak a szenesvasba. Az utóbbi 40-50 évben vették a többnyire füszerüzletben árult vasalószenet, amelyet a közelmúltban már csak a háztartási boltokban lehetett kapni. Hosszú, vastag papírú csomagolásban volt, 1 kg-os mennyiségben, rá volt írva: RETORTA vasalószén. Ha nem kaptak a boltban, az asszonyok maguk is tudtak otthon vasalószénhez jutni. Kiszedték a tűzhelyből a parazsat, és azt tették a vasalóba. Lényeges volt, hogy faparázs legyen, ami tovább tartotta a tüzet, meleget, mint más, gyorsan ellobbanó anyag. A begyújtáshoz a vasalót kinn az udvaron tiszta kőre, téglára tették, esetleg vasalólábra, kétharmadáig rakták faszénnel. Hogy hamar meggyulladjon, egy kis petróleumot öntöttek rá, majd gyufával meggyújtották. Ha a petróleum leégett, izzani kezdett a faszén. Amikor már jócskán volt a vasalóban parázs, lehetett vasalni. Ha még a konyhában is volt füstje a vasalószénnek, kinyitották az ablakot. Ha a parázstól nagyon áttüzesedett a vasaló, akkor vigyázni kellett, nehogy megégesse a ruhát. Legjobb volt a frissen begyújtott vasalóval nagy, egyenes darabokat vasalni, lepedőt, abroszt, ezek elvették a tüzét, a túlságos forróságot. Aki jól vasalt, az a ruhát szárazra vasalta. Amikor a ruhát munka közben igazították, a vasalót egy székre, felfordított kislábosx-d tették vagy vasalólábra, hogy semmit se égessen meg. Ha már kezdett leégni a parázs, kivitték a vasalót a szabadba. A legtöbb háztartásban volt vasalórosta, (9. ábra) arra kiborították a már hunyó parazsat, a holt szenet, a hótszenet. Amikor alul kihullt a hamu, a maradék parazsat visszarakták a vasalóba, és újabb faszenet tettek rá. Hogy hamar felhúzzon és ne füstöljön, egy kisebb darab kályhacsövet tettek a felnyitott tetejű vasalóra, ez felhúzta a tüzet. Ha már nem akartak több szenet tenni a vasalóba, de még kellett, hogy forró legyen, akkor kivitték az udvarra, kezükbe fogták, és nyújtott karral lengették a vasalót. így friss levegőt kapva a faszén újból felizzott, és lehetett tovább dolgozni. Úri házaknál, ahol egy hónapi ruhát kellett kimosni, kivasalni, általában két szenes vasalóval dolgoztak. Míg az egyik tüzesedett, a másikkal vasaltak, így folyamatos volt a munka, hamarabb készen lettek vele. Még korábban, a szenes vasaló előtt olyan vasalókat használtak, amibe megtüzesített vasmagot tettek. Magánházaknál is akadt ilyen, de legtöbbnyire a szabók használták. Ez a vasaló nehéz volt, többnyire rézöntvény, nem kellett nyomni, vasalt a saját súlyával. Tűzhelyen, kályhák tűzterében forrósították fel a vasaló magját. Általában egy vasalóhoz 262