A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)
Nagyné Martyin Emília: A magyarországi román népi hímzések
Nagyné Martyin Emília kerületén. A későbbi időszakokban pedig a halottas lepedők alapanyaga is a gyolcs lett a kendervászon helyett, amelyet szabadrajzú lyukhímzés díszítésekkel láttak már el. A korai díszlepedőket - hasonlóan a halottas lepedőkhöz - kendervászonból készítették, és vagdalásos, szálszorításos, erősen stilizált növényornamentikájú szélmintával díszítették a két keskeny és egy hosszanti szélén, ugyanis a textília fal felé eső része nem volt látható. A díszítő funkciót jól mutatja az is, hogy a hosszanti szegély mentén haladó felületszakasz azonos, de szélesebb mintázatú, két sorminta össszekapcsolásából kialakított motívumsorból áll. A díszlepedők újabb típusához tartoznak a szintén három szélükön, de már lyukhímzéses virág és levél ornamentikával díszített darabok. Magyarcsanádon kedvelt volt szegélydíszként a lyukhímzéssel megformált szőlőindára kapcsolódó szőlőfúrt motívumsor. Alapanyaguk általában a gyolcs vagy az önmagában csíkozott finom patyolatvászon amelyet néhány román közösségben szerbvászonként emlegetnek - kompozíciójukra pedig már az ívelt vonalvezetés, a hurkolt cakkolásokkal megoldott lekerekített szeges jellemző. A lakásbelső szépségét emelték az ágyra hármasával vízszintesen, két vagy három sorban elhelyezett párnák végeinek díszítményei. Az azonos és különböző párnavégmotívumok elrendezésének, valamint az ezek kihangsúlyozására alkalmazott textíliák színeinek ritmikája adta a vetett ágy kiemelt díszítő funkcióját. A párnavégeken általában lyukhímzéssel, horgolt csipkével vagy recemunkával alakították ki a mértani vagy zoomorf formákat, de leggyakoribb volt a növényi ornamensek alkalmazása. A vízszintes vezetésű díszítményeken az azonos motívumok ritmikus ismétlődése jellemző. A figurális elemek megformálásakor a szimmetriára törekvő szerkesztő elv érvényesül, az általában oldalnézetből ábrázolt egymással szembenéző állatalakok (főként madarak) a motívum függőleges tengelye mentén szimmetrikusak. Míg a fentebb említett textíliák esetében nagyjából - a részletbeli különbségek ellenére megfogalmazhatóak az általánosan jellemző vonások, addig a lakásbelső fő díszét képező abroszok és dísztörülközők mind készítésmódjukban, mind díszítőmotívumaikat illetően, településenként és korszakonként nagy változatosságot mutatnak. Feltehetően azért, mert ezek szorultak ki a legkésőbbi időkben a használatból, igen nagy formai változásokon estek át, mely változások a gyűjteményben lévő darabokon is jól megfigyelhetők. A korai, szőtt díszítésű abroszokon fokozatosan jelennek meg a hímzések, akár szegélydíszként alkalmazott fehérhímzések formájában, akár a szövés mintázatát kiegészítő vagy követő motívumokként. Az abroszok alapanyaga egyaránt lehet a kendervászon, a csík vagy keresztcsík mintázatú finom száda, illetve a pamutvászon. Az abroszok hímzésében figyelhető meg leginkább a színesedés folyamata. A szövésmintákból átvett geometrikus motívumsorok az abroszokon körben már nem a szőttesekből ismert, hanem sárga, rózsaszín, világoskék színekkel (de általában egy vagy maximum két szín alkalmazásával) hímzettek. Jó példát szolgáltatnak erre a körösszakáli és mezöpeterdi geometrikus laposöltéssel kialakított hímzésmotívumok, amelyek kapcsolódási pontokat mutatnak meghatározott romániai települések (pl. Gyapjú község) hímzéseivel. A szőttesek mintáit másoló hímzésekre jó példákat szolgáltatnak még a sütőabroszok keskenyebb széleit díszítő egyszínű (általában piros) keresztszemes motívumok is. A keresztszemes hímzésű díszabroszoknál még erőteljesebben figyelhető meg az új színek, színárnyalatok alkalmazása. A Hajdú-Bihar megyei települések román lakosságától egyébként sem idegen sárga, lila, zöld színek megjelennek a hímzéseken is. Egy létavértesi abroszon például szőlőindás motívum ismétlődik körben az abroszon ezeknek a színeknek a felhasználásával. Érdemes utalni a szőlőnek, mint motívumnak több más 238
