A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)
Lennert József–Domokos Tamás: A szabadkígyósi Kápolna-ér egy szakaszának malakofaunája és az eret ért antropogén hatások vizsgálata
A szabadkígyóst Kápolnai-ér egy szakaszának malakofaunája... Az ér keleti partja a csatorna építése miatt meredek, 80-100 cm magasságú. A parton az erősen degradált löszpusztarétnek (Salvio-Festucetum rupicolae) 10 m széles sávját lehetett megfigyelni. 1996. aug. elején ezt szinte teljesen felszántották, s csupán 2-3 m-es csíkja maradt meg. A felszántáson kívül az égetés, a kaszálás is erőteljes hatást gyakorol a növényzetre. Ezek azok a tevékenységek, amelyek elősegítik a gyomosodást, a degradációt. Anyag és módszer A feldolgozásra kiválasztott terület terepi bejárása, megfigyelése egy éven keresztül folyt (1995. aug. 22., okt.5., 1996. febr.l., ápr.12., jún.15., júl.l., aug.25., szept.18.). A mintaterületen a malakofauna vizsgálata céljából egyeléses és kvadrátos gyűjtési technikát egyaránt alkalmaztunk. Egyeléses gyűjtést csak az ér békéscsabai szakaszán telepített, 10-15 éves nyárfaerdő területén végeztünk. A kvadrátok nagysága minden esetben 25x25 cm-es volt. A vizsgált területen az A/I jelű mintasort 1995. okt. 5-én, a A/II jelű mintasort 1996. júl. 1-én, a Krenács-tanya magasságában, az ér futásával merőlegesen gyűjtöttük be. А В jelű mintasort az ér futásával párhuzamosan 1995. okt. 12-én vettük fel. A mintasor felvételének fő célja a kaszálás malakofaunára gyakorolt hatásának a vizsgálat volt. A C/I és C/II minták a degradált löszgyep vakondtúrásaiból vett 5 kg tömegű talajminták. Begyűjtésük 1995. okt. 5-én és 1996. júl. 1-én történt meg. Az 1996. aug. 25-én begyűjtött D jelű minta a Kápolnai-ér vizét levezető Dajka-kerti-csatorna aljáról származik (4. ábra). Egy-egy mintavételi ponton 4-4 kvadrátot vettünk fel, s ezek adatait összevonva értékeltük ki. A begyűjtött mintákat a szárítást követően 2 mm-es és 0,8 mm-es rostán illetve szitán átráztuk, majd a csigaházakat kiválogattuk és meghatároztuk. A határozást követően kiszámítottuk az abundancia (A db/m 2 ), a dominancia (D%) és a konstancia (C%) értékeket, valamint kategorizáltuk a létállapot szerint (Domokos T. 1995). A citált dolgozatban szereplő ET 3 C jelölés helyett az ET 4 jelölést használjuk a továbbiakban. Ha az adott fajnak csak ET 4 létállapotú héjait találtuk meg, akkor az adott területen a fajt kipusztultnak tekintettük. A létállapot vizsgálatával azért foglalkoztunk, mert segítségével szándékoztuk követni az ér kiszáradásának folyamatát. Eredmények A gyűjtés során a Kápolnai-ér területéről 11 Gastropoda família 15 fajának 1328 példánya került elő. A 2. táblázat rendszertani sorrendben - Pintér László 1984-es munkája alapján - foglalja össze az adatokat. A Kápolnai-ér gyepében előforduló csigák uralkodó része (4 faj 775 egyed - 84,2%) szaprofág, lebontó életmódú. A herbivor, növényevő fajok (2 faj 83 egyed - 9 %) és az omnivor táplálkozási típusú csigák (4 faj 62 egyed - 6,8%) teljesen alárendelt szerepet játszanak minden növénytársulás faunájának az összetételében (2. és 3. táblázat). A szaprofág táplálkozási típus nagy aránya az erőteljes emberi beavatkozásra utal. A kaszálás és az égetés is növeli a terület tápanyagtartalmát, s így szárazföldi eutrofizációt okoz. Ez okozza a szaprofág fajok dominanciáját (Bába K. 1993). Az ér területén árnyékkedvelő, erdei (A) és fénykedvelő mesohigrofil-higrofil elemek (C) nem élnek. Az egyedek túlnyomó része a mocsárlakó fény- és nedvességkedvelő (B - 2 21
