A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Laurinyeczné Sinkó Rozália: A terhességhez és kisgyermekkorhoz kötődő hiedelmek és szokások Füzesgyarmaton

A terhességhez és kisgyermekkorhoz kötődő hiedelmek és szokások Füzes gyarmaton Párválasztás A házasságkötés, családdá válás feltételeit, a közösségen belül a gyermekekhez való viszonyt mindenkor az adott gazdasági, társadalmi feltételek határozzák meg. Ezzel együtt azonban: „Az emberi élet három nagy szüksége a születés, házasság és halál, mellyel a maga módján minden ember szembenéz. A vallás, a költészet és tudomány örök forrása a létnek ez a hármas titka, amely a népnél nem csupán családi esemény, anyakönyvi tény, nem orvosi, illetőleg jogi művelet, mint a modern városlakó embernél, sokkal több ennél: misztikus kényszerűség, a közösség ünnepe, amely ősi, kultikus színezetéből mai napig is sokat megőrzött." foglalta össze - az emberöltővel ezelőtti füzesgyarmati viszonyokra érvényes néprajzi szempontokat - Bálint Sándor.

17 Füzesgyarmaton a párválasztásban századunk első évtizedeiben a vagyoni, társadalmi hovatartozáson túl a falurészek elkülönülése is szerepet kapott. A leány- és legényélet társadalomnéprajzi vonatkozásairól, szokásairól B. Szűcs Irén végzett átfogó néprajzi vizsgálatot településünkön, s a már vázolt jelentős területi endogámia mellett a vallási és foglalkozási endogámiára hívta fel figyelmünket.

18 A fiatalok szigorúan zabolázott, jórészt közösségi munka- és szórakozási alkalmakon , mint például a cuháré, fosztóka, fonóka és kútra járás, ismerkedtek meg egymással, szemelték ki a párnak valót. Falunkban a lányhoz járás, udvarlás hagyományos napjai: a szerda s a szombat voltak, majd az 1920-as évektől mindinkább a vasárnap is. Megszégyenítették azt a legényt, aki más időpontban látogatta meg kedvesét, például szótlanul ajtót nyitottak előtte, vagy hagymát dugtak a kabátja zsebébe. A párválasztásban, házasságkötésben a szegényebb sorsúaknái nagyobb súlyt kapott a fiatalok egymás iránti vonzalma, mint vagyonosabb kortársaiknál. Általános vélekedés a társadalmi keretek által predesztinált házassági kapcsolatokról: „Suba a subához, guba gubához illik" vagy ,Megtalálja zsák a foltját." „Ha szegény legény vett el gazdag lányt, úgy mondogatták az öreg cselédek: nem illik bokréta gyűrött süveg mellé Nagyobb megértéssel fogadták, ha a lány „jól ment férjhez, módosabb társat választott." A házasodás optimális életkorának a tizenhét-tizenkilenc évet tartották: „A lánynak menni kell, ha kérik, mert vénlány marad." A lánynak az a sorsa, hogy tizennyolc éves korára férjhez menjen, „bekössék a fejét." Legényeknél többnyire a katonaidő letöltése utáni éveket a, huszonnégy-huszonöt esztendős kort tekintették megfelelőnek: „Úgy mondta apám, akinek a házasságra huszonöt éves koráig esze nincsen, negyvenéves koráig háza nincsen, abból semmi se lesz" - fogalmazták meg szinte szólássá tömörítve adatközlőim az íratlan szabályokat. Módosabbaknál a lányok és a legények összeboronálásában, a szülők közötti vagyoni, örökösödési feltételek tisztázásában, a házasság létrejöttében tekintélyes, jóbeszédű idősebb asszony, nemegyszer bába, ún. kerítő, kommendáló, gyalogsátán működött közre. A házasságon kívül teherbe esésért kizárólag a hajadonokat hibáztatták, hiszen az erkölcsi normák megszegése mindig szigorú megrovást vont maga után nők esetében, míg a legények rendbontásait elnézőbben, erőfitogtató virtuskodásként fogadták. Gyűjtőhe17 Bálint Sándor, 1943. 1S Szűcs Irén, 1989. 19 Nagy István, 1934. közlése 20 Pikó Sándorné. 1913. közlése 21 Lovas Regina, 1940. közlése 22 Nagy Sándor, 1925. közlése 169