A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)
B. Szűcs Irén: A békési parasztság szerelmi életének főbb jellemzői a 20. század első felében
Baligáné Szűcs Irén juk van. Én nem tudtam mi az. Később észrevettem, hogy olyankor piros szoknyát viseltek a lányok, meg a menyecskék is. " A házaséletről, a gyermek nemzéséről, születéséről még a fiatalok házasságkötése előtt sem igen beszéltek a szülők. Általános vélekedés, hogy "a fiúgyerekkel még annyit se foglalkoztak, mint a jánnyal. Csak idősebb cimboráktól tudhattunk meg valamit, apánktól nem is mertünk kérdezni, az meg nem mondott semmit. " A lányok esetében is jellemző, hogy hiányos ismereteiket leginkább a már férjhez ment barátnők elbeszéléseiből egészítették ki. Fontos tényező volt az állatok párzásának megfigyelése, ezt természetes dologként kezelték és nézésétől nem tiltották el a gyerekeket, továbbá a népi kultúra számos egyéb területe (pl. népdalok szerelmi szimbolikája, lakodalmi kurjantások, dramatikus játékok obszcén elemei stb.) is útmutatást jelenthetett az arra fogékonyak számára. A különféle dramatikus játékokban előforduló phallosz mutatás esetén "Vót nagy visitas, meg pironkodás. Némelyik öregasszony figyelte is ajányokat, amelyik nem pirult el eléggé, arra azt mondták, na, ez már biztosan látott ilyet, ennek már nem szokatlan! " Habár a szülők általában valóban kevés figyelmet fordítottak a felvilágosításra, a házaséletre nevelésre, az a tény, hogy a fiatalok korcsoportjuk tagjaival együtt egy részletesen szabályozott úton jártak, legalább is az ismerkedéstől a házasságkötésig, könnyített helyzetükön. Ismerkedés, párválasztás A párválasztás szempontjait, melyet a közösség hagyományos rendként megpróbált érvényesíteni, a szokásrendszer mindig meghatározta. Az időbeli kötöttség azt fejezte ki, hogy hány éves kortól tekintették a fiatalokat a házasságra, a családalapításra alkalmasnak, és mikortól számítottak vénlánynak ill. agglegénynek. A legtöbb lány 18-20 éves korában ment férjhez, de már 16 éves kortól elfogadhatónak tartották az esküvőt. "Az árvák hamar férjhez mentek, meg ha sokan voltak testvérek akkor is az volt a legfontosabb, hogy idejébe elkerüljön a lány. Korábban akkor esküdtek, ha véletlenül teherbe esett a lány, de kevés ilyen volt. " A legények többnyire 2426 éves korukban nősültek, "ha már kitötötték a katonaidőt és ha már összeszedték egy kicsit magukat anyagilag. Katonáskodás előtt csak akkor nősültek, ha muszáj volt elvenni a lányt, mert gyereket vár, vagy ha vagyonos volt a lány és féltek, hogy nem várja meg a le g ínyt. " A két világháború között 5-6 évvel is feljebb tolódott a férjhezmenés határa, a férfiak nősülési ideje pedig valamelyest csökkent. A vénlányság, agglegénység határideje kitolódott. A század első évtizedeiben a párválasztást a városrészenkénti endogámia is befolyásolta, melynek érvényesülését elősegítette, hogy minden kerületnek megvolt a maga játszóhelye, kocsmája, fonóháza, együtt jártak a fiatalok a juhézóba (labdázó), cuháréba. (házibál) és a nagy bálákba is. Ez utóbbiak társadalmi rétegenként külön-külön szerveződtek, voltak iparos- és gazdabálak, és un. sáribálak is, ahová bárki elmehetett. Ezen alkalmak voltak az ismerkedés legideálisabb színterei. "Örültek annak a szülők, ha olyan lányt választottunk, aki közel lakott. Azt jobban ismerték, a családját is, tudták, hogy 152