A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)

Szatmári Imre: A középkori Csorvás és temploma

A középkori Csorvás és temploma zett második periódusát,

119 valamint a kétsoproni templomnak szintén a XV. század körüli bővített változatát is.

120 Ezek az adatok a csorvási templom újjáépítésének időpontjára is utalhatnak, s ez esetben a támpillérek építését a XIV-XV. század körüli időre tehetjük. A templom épületének fenti keltezése és a falu okleveles említései összhangban állnak egymással, sőt kiegészíthetik illetve pontosíthatják is egymást. Elképzelhető ugyanis, hogy az Árpád-korban keletkezett település a falupusztásodás következtében, talán valamikor az Arpád-kor végén vagy a XIV. század folyamán, átmenetileg pusztává lett. Erre az állapotra vonatkozhatnak az első okleveles említések. Ezt követően, a XV. század közepén és második felében, a Hunyadi illetve az Abránfy család birtoklása alatt, a falu újra fellendülésnek indult. Ezt tanúsítják az egyre növekvő számban fennmaradt említések, s minden bizonnyal a település e felvirágzása hozta magával a régi templom épületének - immár a gótika szellemében való - megújítását is. Ezek alapján a támpillérek építésének alsó időhatárát - pontosítva a fentebb elmondottakat - a XV. század második felére határozhatjuk meg. A csorvási templom Árpád-kori eredetét ugyanakkor nemcsak más, hasonló építészeti jellemzőkkel rendelkező egyházi épületek bizonyítják, hanem emellett szólnak a lelőhely egyes adatai is. Ilyen elem például az, hogy a faluhely területén a késő középkori edénytöredékeken kívül Árpád-kori cserepek - a korai faluhelyeknek megfelelően - szintén kellő mennyiségben gyűjthetők. Az Árpád-kori előzmény felé mutat továbbá az is, hogy a templomhelyen illetve a templom körüli temető területén két ezüst és egy bronz S-végű karika, valamint egy XII. századi ezüstpénz és egy, a XIII. század első felére keltezhető hamis friesachi dénár is előkerült. Az itt előforduló S-végű karikák használatának felső időhatára megegyezik az ezüstpénz korával, vagyis a XII. századdal. A fenti, esetleg éppen a kora Árpád-kori keltezést (XI. század) erősíti az ugyanitt gyűjtött lunula is. Közvetve az Árpád-kori keltezés mellett szólnak az eredeti főfalaktól egyértelműen elválasztható, azoknál későbbi, már a gótikus építési periódust jelentő támpillérek, valamint a támpillérek helye alatt kibontott sírok is. Igaz ugyanakkor, hogy a támpillérek pontos korára utaló adatokat ásatásunk egyelőre nem eredményezett, s így csak közvetett jelenségek állnak rendelkezésünkre ennek megállapításában. A támpillérek csorvási építésének időpontját azonban önmagában a gótika stílusának a falusi építészetben jelentkező elemei és ezeknek a nagyobb központoktól távol eső területeken való elterjedésének kora, valamint a 3. sírral kapcsolatban említett décsei párhuzam is eleve az Árpád-kor utánra, vagyis a XIII-XIV. század fordulójánál későbbi időre teszi. Következésképpen maga az eredeti épület - mivel a főfalak és a támpillérek időrendi különállása igazolt - csakis az ezt megelőző korból való lehet. A lelőhelyen előforduló Árpád-kori leletek és a templom építésének összességében a XI-XII. század fordulója körüli időre keltezése természetesen azt is jelenti, hogy Csorvás keletkezése legalább az Árpád-kor közepére vagy első harmadára visszavezethető. A település tehát a középkori oklevelekből kiolvasható XV. századi első említése idején már biztosan több évszázados múltra tekintett vissza. így Csorvás is kitűnő példáját adja a délkelet-alföldi települések többsége fejlődéstörténetének, amely általánosan az Árpádkorban kezdődött, majd a késő középkorban teljesedett ki, s a XVI-XVII. század fordu119 Bálint 1938. 165, 168-169. 120 Szatmári 1996/a. 220-221, 231, 2. kép. 105