A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 20. - Száz éve alakult a Békéscsabai Múzeum-Egyesület (Békéscsaba, 1999)
Szatmári Imre: A középkori Csorvás és temploma
A középkori Csorvás és temploma fölül. Melléklet: 1. A koponya alatt körben, a két halántéktól kezdődően párta maradványát találtuk. 77 A szalagpártát ezüstlemezzel Z irányban körbetekert selyemfonalból, kettős szállal készült vert csipke díszítette. A vászonszövésü textil alapra ugyanis hosszában két-két, párhuzamosan egymás mellé illesztett - összesen tehát négy -, egyenként 1,5 cm széles és 16 cm hosszú, azonos mintájú csipkeszalagot varrtak. Két párhuzamosan egymás mellé helyezett csipkeszalag így egyetlen, 3 cm széles csipkeszalagpárt alkotott, s egymáshoz is hurkolták őket. A párta hosszában két ilyen csipkeszalagpár fért el. Mindegyik csipkeszalag mintája két vízszintes fonatból, s ezek között sodrott szálakból kialakított háromszögekből állt. A csipkeszalagpárokat a párta szélei felől flitterekkel díszített pikósor szegélyezte (16. kép 1). 2. A derékcsigolyák alatt vas párizsikapocspár került elő. 78 A csontváz alatt is sírbetöltés talaját találtuk, tehát további sírok lehetnek itt. A sírnak foltja nem látszott, de valószínűleg közös sírgödörbe helyezték az alatta kibontatlanul hagyott felnőttel (13. kép 3; 33. kép 3). 5. sír: T = DK 12', M = 91 cm. A templomhajó északi fala mellett elhelyezkedő II. sz. támpillér alatt volt, fordított tájolással. Csupán a csontváz néhány bal oldali bordája és lapockája maradt meg. Hiányzik a koponyája, a karcsontja és a medencétől lefelé eső csontjai is. Sírfoltja nem látszott, de alatta - a sírbetöltés jellegzetes talaja alapján - további sírok lehetnek (13. kép 4; 32. kép 2). Az osszárium a szentélytől északkeletre 6 méterre került elő, de csak nyugati része esett a feltárt terület 2. szelvényébe. Gödrének alját sem volt időnk megkeresni, csak a foltját dokumentálhattuk. Az itt lévő csontok közvetlenül a szántás alsó szintjén jelentkeztek, tehát egészen biztos, hogy az osszárium tetejét napjainkra már szétszántották (7. kép). A feltárt temetkezésekből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni, néhány megjegyzést azonban tehetünk velük kapcsolatban. Az osszárium léte arra utal, hogy a templom körüli temetőt igen hosszú időn keresztül használták. Csak így kerülhetett arra sor, hogy a teljesen megtelt temető területén a kései sírgödrök ásásakor megtalált korábbi embercsontokat egy osszáriumba gyűjtsék össze. Az itt lévő csontok tehát a korai sírok csontanyagából kerültek ki. Az osszáriumok kialakítása az Árpád-kori előzményű, késő középkori templomok mellett megszokott. Ilyenre a legközelebbi példák a középkori Kétsopron, 79 Szénásegyháza, 80 Décse, 81 Kaszaper, 82 Kovácsháza, 83 Megyer 84 templomának és temetőjének feltárásánál fordultak elő. A temető huzamos időn keresztül való használatára utalnak az ásatási megfigyelésekből egyértelműen megállapítható rátemetkezések is, hiszen a temetőben a sírok biztosan több rétegben helyezkedtek el. Az előkerült öt sír közül három éppen két támpillér alá esett (7. kép), de sajnos a támpillérek építési idejének pontosabb meghatározását elősegítő lelet egyikben sem volt. A 3. sírnál leírt deszka lenyomata azonban olyan temetkezési szokásokra utal, amelyeket korábban már a középkori Décse falu templom körüli teMMMltsz. 97.3.19. Q МММ ltsz. 97.3.20. 9 Szatmári 1996/a. 218-219, 2. kép, 21. kép 1. 0 Szatmári 1996/b. 28. és 12, 16-17. kép, 38. kép 3. 1 Szatmári 1996/c. 163, 176, 3. kép. 2 Bálint 1938. 140. és 20. kép. 3 Bálint 1939. 154. és XXI. tábla 2. 4 MRTIV/3. Békéscsaba 2/78. sz. lelőhely. 101
