Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Elek László: Bakó József és az orosházi tanyavilág

rásában (kocsit szerzett; útitársként haladó érzelmű lokálpatriótákat adott mellé stb.) A kiemelés módja és időpontja - a más járásba, más közigazgatási egységbe történő áthelyezés legalábbis nagyon erre vall. Kényszerű áttelepülése után is a monori tanyák barátja és segítője maradt. 1942-ben, amikor a „kétszáz év előtti vízivilág éledt fel Orosháza határában", és a belvíz mérhetetlen pusztítást végzett, Pilisről - ide került Békéscsabáról - 50 pengővel sietett a „fojtogató keserv" enyhítésére. Arra kérte erdős Tóth Sándort, hogy azt a Gazdakör útján adja át „valamelyik igen szegény gyermekes családnak. Vagyha úgy gondolják, osszák ketté; még akkor is jelent egy kicsi fájdalomriasztót, bajenyhítőt, gyorssegélyt egy-két szerencsétlennek". (Végül 5 család részesült belőle!) 1947-ben „vezekelni" jött el régi iskolájába. Kicsivel később - 1948. jan. 28-án — írt levelében arra kérte tanító-utódát: szeresse a derék, szorgalmas monori népet. „Nekem életem legszebb élményeit adták". Aztán még kétszer csalogatta „haza" a szíve; így 1956-ban és 1957-ben. Utóbbi alkalommal - mint mondottuk - egy teljes hónapot töltött itt erdős Tóth Sándoréknál. Minden apró mozzanatra reagált. Élénk érdeklődéssel kísérte a monori tanyaközpont sikertelen önállósulási törekvését. Állandóan tájékozódott a Táncsics tsz-ben dolgozók életkörülményeiről: mennyire sikerül eszményi közösséggé válniuk, s mit tehetne érte. Előadást tartott a rádióban régi monori emlékeiről. Drámát kívánt írni a szövetkezés útjára lépett tanyai parasztokról. 1956-ben levelet írt Erdei Ferencnek, orosházi iskolaépítés ügyében stb. Haláláig magáénak érezte a monori tanyákat; - élete itt kapott igazi tartalmat és célt. Sajátos jelenség: akkor kezdett fakulni a költészete is, amikor a hagyományos paraszti élet, mint téma, kiszorult az irodalomból. (Mondhatnánk egy témájú költő volt). Amikor a politikai-irodalompolitikai érdekek túlléptek rajta: a paraszt elveszítette vonzó érdekességét, s narodnyiknak minősítve, nem fért bele egyenlő joggal és statussal a világ proletárjai egyesüljetek - koncepcióba, noha legfeljebb a környezete és a foglalkozása volt más, mint a többieké. Amikor a falvak tehetséges parasztijai a városba sereglettek, s más foglalkozási ágak népességét szaporítva, aránytalanul kisebb gazdasági értéket állítottak elő, mintha szép állatokat neveltek, acélosabb búzát, szebb gyümölcsöt, zöldséget, tojást, tejet termeltek volna. Az orosházi múzeum 1982-ben - halála 20. évfordulóján - erdős Tóth Sándor és Beck Zoltán közreműködésével, dr. Hévvizi Sándor igazgató támogatásával kiállítást rendezett a tiszteletére. (Ők tettek legtöbbet a neves költő-tanító Orosházához tartozásának a tudatosításáért és méltó emlékének fennmaradásáért). A monoriak meg azzal fejezték ki iránta érzett hálájukat és szeretetüket, hogy utcát neveztek el róla: a népi gyökereit soha meg nem tagadó iskolamesterről, aki 315