Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Pálfai Imre: A vízelvezetés helyzete Orosháza belterületén

sen a vasút fölötti terület, magas fekvésű, a déli-délkeleti városrész viszonylag alacsony. A legalacsonyabb térség a város keleti szélén, az Oláh István és a Fürdő utcától keletre található (í. ábra). Vízelvezetési szempontból figyelemre méltó e terület teknőszerű, a 88,5 méteres szintvonallal körbezárt alakja. Vizsgált területünk sekélyfbldtani fölépítését a Magyar Állami Földtani Intézet térképei alapján jellemezhetjük (MAFI, 1984). A felszíni humuszos talajtakaró a város nagy részén löszön képződött, de a délkeleti városrészben iszapon, az északi városrészben homokon. A felszín vízáteresztő képessége ennek megfelelően a homokkal borított területeken a legjobb, az iszapos területeken a legrosszabb. A felszín alatt két méter mélységben található földtani képződmények szerint a várost északkelet felől jó vízvezetőképességű homok- és löszüledék veszi körül, amely a belterület alatt áthúzódva Székkutas felé folytatódik. A homokréteg öt méter mélységben is nagy területen megtalálható, sőt tíz méter mélységben éri el legnagyobb területi kiterjedését. E durva szemű homokrétegek az Ős-Maros hordalékkúpjának idáig húzódó nyúlványai, melyek vízzel vannak telítődve és összeköttetésben állnak a távolabbi, magasabb fekvésű peremterületekkel, ahonnan vízutánpótlásukat kapják (Sümeghy, 1942). A jó vízvezető képességű homokrétegek lehetővé teszik a talajvíz mozgását, a belterület keleti-délkeleti részének vízzáróbb iszapos-agyagos rétegei viszont erősen gátolják a csapadék mélybe szivárgását. Hidrometeorológiai viszonyok A vízelvezetési kérdések tisztázása céljából a csapadékviszonyok és a talaj vízviszonyok vizsgálatára van szükség. A csapadékviszonyok jellemzésére az orosházi meteorológiai állomás adatait dolgoztuk fel. Az 1966-1988 közötti időszakra megállapítottuk az évi legnagyobb egynapos és hatnapos időtartamú csapadékot, valamint a téli félév és a nyári félév csapadékösszegét (í. táblázat). Ha az egynapos nagy csapadék valamely évben több alkalommal is meghaladta a 30 mm-t, illetve a hatnapos nagycsapadék az 50 mm-t, akkor azokat mind feltüntettük a táblázatban. A vizsgált időszakban a legnagyobb egynapos csapadék 1988. május 22-én volt, amikor 24 óra alatt 58 mm csapadékot mértek. A hatnapos nagycsapadék maximuma 106,5 mm, mely 1970. augusztus 6-11. között alakult ki. A téli félévi maximum 318 mm (1965/66, 1969/70 és 1976/77 telén), a nyári félévi maximum 480 mm (1974ben). A nagy csapadékok néhány kivételtől eltekintve a május—szeptember közötti időszakban hullottak le. A belterületi csapadékvíz-elvezetés szempontjából különösen az egynapos nagycsapadék érdemel figyelmet. Ezek főként akkor okoznak nagy vízelöntést, ha a megelőző időszak is csapadékos volt, ugyanis ilyen esetben kicsi a talajba történő beszivárgás, és a vízelvezető hálózat is telítve van. Ilyen szituáció volt pl. 407