Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Juhász Irén: Késő avar kori leletek Orosházáról

Komárom-hajógyári temető 103. sírjában méretre is megegyező, aranyozott bronz, ugyanilyen falerákat talált 1987-ben (TRUGLY, 1990). A homokbányai temetőben 8 részleges, lóval történt temetkezés volt, 7 esetben utántemetés nyomával. Erre abból tudunk következtetni, hogy a lócsontok: koponya, lábcsontok, jóval magasabban feküdtek, mint az embercsontok és „kilógtak" a sírgödörből. Például a 142. sírban, egy fatörzsből kivájt koporsó felett magasan fekvő ló és más állat csontjai, az eredeti sírgödörnél sokkal nagyobb méretűvé kiásott gödör DK-i végében voltak. A 150. sírban hasonló volt a lócsontok elhelyezkedése, de itt a sírgödör csak a DK-i végénél szélesedett ki ovális alakban. Egy gyermek sírjában, annak DK-i végében csikó csontvázát találtuk összegöngyölt helyzetben, a csikó koponyája az egész tetején volt. Összegezve, ebben a temetőben a részleges ló váz temetésének azt a formáját találtuk, amelyikben a koponya, hosszúcsontok - egy-két esetben más csontok is - az eltemetett lábcsontjai felett voltak. A homokbányai temetőben soros temetkezés volt, és a lovassírok egy sort alkottak, a keleti szélen. A temetőtérkép tanúsága szerint a soros temetési renden belül egy kissé ívesek a sorok, mintegy képzeletbeli középpont felé tartva. Lószerszám egyik sírban sem volt. A részleges lótemetést a kutatás sokáig csak a kora avar korra keltezte (Kiss, 1962, ROSNER 1975-76). Az utóbbi évtizedben feltárt avar temetők részleges lótemetést tartalmazó sírjai alapján már nem helytálló ez a megállapítás. Egyik példa éppen a homokbányai temető 142. sírja, amelyikben a férfi derekán öntött, bronz, poncolt hátterű, palmetta mintás, hármas csoportosítású véretekkel díszített öv volt. Az ilyen típusú övveretek az avar kor legkésőbbi időszakának jellegzetes leletei. Végeredményben ez azt jelenti, hogy ebben a késői időszakban is kell részleges lótemetéssel számolni. Az avar kori sírokban gyakori az állatcsontmaradvány, különféle állatok csontjai kerülnek elő. Ezek a maradványok egyrészt a gazdasági életbe, másrészt a hitvilágba engednek betekinteni. Az, hogy ezeknek az állatoknak csak egy részét temették el, a halotti tor szokását is igazolni látszik. A bónumi temetőben 31 sírban volt szárnyas, juh csontmaradványa, míg a homokbányai temetőben 22 sírból került elő szárnyas, juh és egy egész vaddisznó csontja. A bónumi temetőben kutya volt temetve 6 sírba. László Gyula szerint a kutya eltemetésével már a dél-oroszországi hun sírokban is találkozunk (LÁSZLÓ, 1946). Itt, a Kárpát-medencében elsősorban a honfoglaló magyarság temetőiben találkozunk ezzel a szokással (BÁLINT 1971). Legújabban 1992-ben a Szarvas-rózsási késő avar temetőben került elő 2 kutya sírja, szabályosan ugyanúgy betájolva, mint ahogyan az embereket temették. Az előzőekben ismertetett különböző állatcsont maradványok a halotti tor és halotti útravaló sírba tétele szokásának is a jelzői. Ehhez a temetkezési szokáshoz kapcsolható még az edényekbe rakott valamilyen ételnek a temetéskor sírba 391