Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Takács László: Az irodalomtörténet szolgálatában. (Orosházi muezológusi emlékeim)

Ktsak apámra, s mindazt, amit ő elkezdett, lehetséges módon befejezzem, esetleg tovább fejlesszem. Eletsorsom ugyanis kísértetiesen hasonló volt apám életsorsához. Magam is viszonylag fiatalon lettem egy vidéki középiskola igazgatója, aki azt a célt tűzte maga elé, hogy a paraszti tehetségeket minden áron felemelje. Másik kedves orosházi ismerősöm Csizmadia Lajos. Neki is annak idején apám volt az osztályfőnöke és magyartanára. О annyiban különbözött az „állástalan néptanítóktól", hogy elnyerte az orosházi evangélikus egyház tanítói állását, melyre Darvas József is pályázott. Egész életét Orosházán és Szegeden töltötte pedagógusként. Életpályája során később középiskolai tanári oklevelet szerzett. Orosházán a Móra Ferenc utcában lakik. Az akkor 76. életévébe lépő Csizmadia Lajost többször meglátogattam lakásán. A Darvas-kiállítás összeállításában egyik fő adatközlőm ő volt. Egyebek között megőrizte egykori osztálya érettségiképesítő tablóját, több értékes Darvas-dokumentumot, és elég sok fényképet osztálykirándulásokról, egykori tanáraikról, köztük apámról is. Ezeket a fényképeket a Megyei Múzeumi Szervezet kiállításrendező csoportja felnagyítva nagy méretű tablókra helyezte el. A kis méretű fotókat a Darvas születésének 75. évfordulója alkalmából kiadott múzeumi ismertetőben, a nagyításokat előbb Orosházán, majd Kiskunfélegyházán bemutatott időszaki irodalomtörténeti kiállításon fel tudtam használni. Mindennél többet jelentett azonban az a körülmény, hogy Csizmadia Lajos gyermekként emlékezett rám, későbbi életemet és pedagógiai pályafutásomat is szemmel kísérte, ily módon a személyes kontaktus kialakítása nem túl sok időbe telt. Információi nagyon tényszerűek és értékesek voltak számomra. • Az orosházi egykori „prepák" közvetítésével ismerkedtem meg Boglári Békés Istvánnal, a félegyházi fiatalok szellemi alakításában fontos szerepet játszó, két évvel Darvasaknál idősebb tanítójelölttel, aki a Tények és Tanúk sorozatban könyvet is írt az egykori kiskunfélegyházi diákmozgalmakról, azok hatásáról, és az állásnélküli tanítók egyesületéről, elég nehéz sorsáról az 1930-as évek végén. Ezt a könyvet nagyon kedves dedikáló sorok kíséretében át is nyújtotta nekem, ma is kedves emlékeim közé tartozik. Annál is inkább, mert Békés Istvántól megtudtam, apám látszólagos merevsége és zárkózottsága a korabeli tanítványok szemében egyfajta leplezése volt annak, hogy az erősen egyházi szellemű Kiskunfélegyházi Tanítóképzőben Ady ellenére (?) felhívja a tanítójelöltek figyelmét Szabó Dezsőre, Az elsodort falu szerzőjére, akinek műve természetesen tiltott olvasmány volt annak idején. Természetes, hogy a félegyházi fiatalok éppen ezért elolvasták, és egymás között terjesztették ezt a népi irodalomban alapműnek számító bátor regényt, amely tényfeltárásával tulajdonképpen a népi szociográfia alapjait teremtette meg. Azt természetesen tudtam, hogy apám egyik kedvenc olvasmánya volt ez a regény. Boglári Békés István azzal is megtisztelte munkál358