Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Dinnyés István: Emlékképeim Orosháza zenei életéről

a munka. A kezdeti időben - Kodály elképzelésének megfelelően - hangszeroktatás is volt, zongora, hegedű, cselló tanszakon. A közismereti tantárgyak tanítását városszerte közkedvelt, nagy tekintélynek örvendő nevelőkre bízták. Több szülő emiatt is próbálta gyermekét a zenei tagozatra bejuttatni. A 60-as évek elejétől megszűnt a hangszertanítás. Az akkor odakerülő új énektanárok - Dinnyés István, Dinnyés Istvánné - arra inspirálták a tanulókat, hogy a zeneiskolában tanuljanak hangszert. A két zenei intézmény jó kapcsolatának köszönhető, hogy a gyerekek csaknem 100%-a a zeneiskolába járt hangszeres órákra. A zenei tagozatosok tömegesen választották továbbtanuláskor a zenei pályát. Évente 5-6-an, de akadt olyan év is, amikor 10-en nyertek felvételt zenegimnáziumba. A nyolc évi intenzív énektanulás, a hangszertanulás, a helyes pályairányítás igazolta a Kodály által megálmodott iskolatípus hatalmas nevelő erejét és perspektíváját! A szegedi, kecskeméti, békéscsabai zeneművészeti szakközépiskolákban jó híre van a tagozatról oda került növendékeknek. Az iskola gyermekkórusa már a 60-as évek közepétől az élvonalbeli kórusok közé tartozott. Évenkénti hangversenyeik, szerzői estjeik, vendégművészekkel közös koncertjeik rangos zenei eseményt jelentettek a város zenei életében. Budapesti zenekarral és kórussal énekelték Pesten Sugár: Hősi ének című oratóriumát. A Liszt Ferenc Társaság rendezésében előadták a Zeneakadémián Pergolesi: Stabat Mater-ét. Több mint 10 éven keresztül rendszeresen jártak Újvidékre egy testvériskolához koncertezni. Felvételt készített ott velük a rádió és a tv is. Olyan barátokat szerzett a kórus, mint Fehér Ferenc költő, vagy Milan Konjovics festőművész, aki egy festményét ajándékozta a gyerekeknek. Járt a kórus Finnországban (1982.), Csehszlovákiában (1967.), Lengyelországban, Bulgáriában (1987.), Angliában (1986.), Hollandiában (1988.), Belgiumban, Jugoszláviában (1989.). A 10-14 éves tanulóknak egy életre szóló élményt jelentettek ezek az utak. Szinte hihetetlen, milyen helyeken jártak ezek a kisgyerekek. Helsinkiben a Sziklatemplomban, Londonban a Heathrow repülőtéren, Amszterdamban a tengerparton. Énekeltek a BBC Televízióban egyenes adásban. Szintén egyenes adásban az Eurovízióban. Jártak a Magas-Tátrában. Gyönyörű szállodában laktak a Tamperei-tó partján. Énekeltek Belgrádban az „Európa öröme" Gyermekfesztiválon. Sétáltak a Fekete-tenger partján Várnában. A llangolleni (Wales) kórusversenyen 13000 néző előtt talán egyetlen szereplő kórus sem kapott akkora tapsot, mint ez a gyerekkórus, amikor a bemondó bejelentette a közönségnek, hogy ezekben az órákban temetik újra Budapesten Bartók Béla hamvait és a gyerekek ekkor Bartók: Ne hagyj itt - című kórusművét énekelték. Talán soha olyan szépen. Egyik nyáron a kórus az Istriai-félszigeten, Pula mellett nyaralt két hétig az újvidéki testvériskola nyaralójában. Azt is hozzá kell termi, hogy ezekért az uta346