Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Elek László: Bakó József és az orosházi tanyavilág

anyátlan kislibáknak. Ti, mert a gazdáitok eladják még a libaanyákat is. Titeket pedig anyasorsra ítélnek, mert kell a pénz". Bakó számára a tanterem a boldogság apró szigete, megnyugtató menedék, valóságos „anyai zátony" volt, ahol megpihenhet és friss erőre kaphat, bár a felnőttek között egyre tisztábban körvonalazódott benne a „néma forradalom" jogos erkölcsi magatartásparancsa: Nem jó mostan ajkat emelni, Nehogy kiszálljon a pehelynyi Megmérgezett türelem, Nehogy a tönkrevert lelkek is Együtt sikoltsanak velem. Vállalta ekkor is a külvilággal - az „otthonnal szembeni" harcot: a legszentebb erkölcsi-pedagógiai eszmények megalapozását, a jövendő egységes társadalmának kialakítását. Az egyenlően mért és osztott szeretetet és „fehérlő tiszta bizalmat" a rábízott több nemzetiségű, apátlan, rongyos gyermekek között: Itt nem maradhat senki éhes. Meg-megkínálom mindegyiket, Akár néma, akár beszédes, Hajóval vagy rosszal fizet. Jól tudta pedig: hiábavaló szélmalomharc ez. Szavának „forgó bűvölete" csak addig hat, míg hazaérnek. Otthon már más elvek uralkodnak. Azt követelik tőlük; „csukják be előttem szivüket". (Szemben az otthonnal 1940.) Volt emberi tartása, nem adta fel egykönnyen a harcot, s „pusztába száműzöttként" is hetyke daccal vegyes rezignációval vallotta: Erős, gonosz legyen, aki átkoz, Mert nem sok szál köt a világhoz. Az öröm mellől száműzött vagyok, S a halált is félre csapva hordom, Mint a kalapot..., holott ekkor már tökéletes biztonsággal szűrte le a nyomasztóan sötét tanulságot: „Nem érdemes a szivet / Erőltetni semmiért". Hiábavaló minden. De hát félhetett-e a hatóság Bakó elemi iskolai nevelőmunkájának politikai felforgató erejétől? Azonnali gyors hatásától egyáltalában nem, hiszen az iskola hivatása a vetés és nem az aratás. Az a rendeltetése, hogy a fiatal gyermeklelkekbe 310