Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Pintér János: Az Orosházi Evangélikus Egyházközség oktatási, nevelési munkája és kulturális hatása a település életében

képességű Veres József mellett is." 27 A lelkészi és esperesi tevékenysége mellett különböző társadalmi és karitatív szervezetek munkáját is segítette. Ezeken túl számos nemzeti, történelmi és egyháztörténeti évfordulón tartott ünnepi beszé­deket, amelyeket írásban is megjelentetett. Körülbelül harminc önálló könyve, tanulmánya jelent meg, amelyeknek nagyobb része hivatásából következően egyházi, vallásos jellegű volt. Prédikációin és imádságos könyvein kívül vallásos elbeszéléseit is megjelentette. Minden munkájával, lelki és szellemi tevékenysé­gével egyháza, hazája és Orosháza javát munkálta. Nem érte meg azt az időt, amikor az egyházat, amely intézményeivel és az azokban dolgozó pedagógusokkal, de még a speciálisan spirituális munkát végző lelkészek tevékenységével is a nép szellemi, kulturális felemelkedéséért fárado­zott, megfosztották intézményeitől, államosították iskoláit és a hozzájuk tartozó tanítólakásokat. Az egyházat kizárták iskoláiból, visszaszorították a templomba. Az egyházi pedagógusokat állami iskolákban helyezték el, a lelkészeket pedig elszigetelték a társadalomtól. Az egyház szinte csak azokat érte el, akik bementek a templomba. Az egyház azonban ebben a helyzetben is kapott olyan lehetőséget Istentől, amellyel kulturális téren is szolgálhatott és hatást gyakorolhatott a tele­pülés életére. AZ EGYHÁZKÖZSÉG A ZENEKULTÚRA TERJESZTŐJE A templomba visszaszorított egyház a II. világháború utáni évtizedekben, mint fentebb leírtuk, jóformán csak azokkal érintkezhetett, akik bejöttek a temp­lomba. Az igehirdetések a lelki, erkölcsi megújuláson túl továbbra is segítették a hallgatókat a kulturális igényesség fenntartásában. Az evangélikus egyházköz­ség azonban kereste annak a lehetőségét, hogy valamilyen módon elérje azokat is, akik Isten igéjének nem tették ki magukat. E cél megvalósítására a legkézenfek­vőbb lehetőséget a műemlék templom ugyancsak műemlék orgonája nyújtotta. Ezt a hangszert hozzáértő kezeknek meg kellett szólaltatni. A zene, a musica sacra, a szent muzsika önmagában is nevel, kulturális gyönyörűséget nyújt. Ebből kiindulva indította el az orosházi evangélikus egyházközség az egyházzenei estek sorozatát 1971. augusztus 15-én. A történeti hűség kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy volt 1969. május 25-én egy egyházzenei hangverseny a Fasang család szolgálatával. Ezt felfoghatjuk úgy, hogy ezzel „szondázták" az akkori társadalom igényeit és a fogadtatást. Két esz­tendő szünet következett ezután. Az egyházzenei esték kezdete a már előbb emlí­27. Koszorús Oszkár: Orosháza jelesei (11), Orosházi Napló IV. évf. 11. sz. 1992. március 12.

Next

/
Thumbnails
Contents