Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Füleky György–Takács Mónika: Fekete Zoltán élete és munkássága

sokat tartani, a hallgatóság is élvezte érthető, a figyelmet mindig ébren tartani tudó stílusát. Nagyszerűen, közérthetően magyarázott. Erezhető volt, hogy tudását meg akarja osztani, át akarja adni kollégáinak és a hallgatóknak egyaránt. Igen művelt volt, sokat olvasott. Tőle nemcsak a szigorúan értelmezett szakmai kérdésekben, hanem az élet szinte minden területén tanulni lehetett. Sokat utazott a világra nyitottan és biztos nyelvtudással, így azokból az élményeiből is mindenki gazdagodott. A zenét nagyon szerette, jól zongorázott. Aktívan vett részt a Kertészeti Főiskola, majd az Egyetem életében, volt dékán (1950-5l-ben), volt főiskolai igazgatóhelyettes (1957-60). Igen aktívan tevékenykedett a szakmai közéletben. Rendkívül sok tudományos társaság tagja volt; tisztségei közül talán néhány fontosabbat kiemelve: a Talajtani Társaság alelnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt, ugyancsak elnöke, majd később választmányi tagja volt a Meteorológiai Társaságnak, alelnöke volt a Magyar Agrártudományi Egyesületnek, tagja a MTESZ Elnökségének, 1955től tagja a Nemzetközi Talajtani Társaságnak is. 1976-ig - nyugalomba vonulásáig - a Kertészeti ill. később a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Talajtani Tanszékének vezetője volt, ahol még nyugdíjasán is aktívan dolgozott. 1985-ben így fogalmazott: „74. életévében már az autóvezetés és a közlekedés is terhére van, mert messze lakik. Ezért bizonyos mértékig visszavonul eddigi munkájától". Tudományos tevékenységét több nyelven megjelent, mintegy 300 közlemény fémjelzi, melyből 21 a könyv, a tankönyv, illetve a könyvrészlet. Sokat publikált tudományos ismeretterjesztő cikkeket, többek közt a Szabad Föld, az Elet és Tudomány, a Kertészet és Szőlészet hasábjain. Pályájának kezdetén (1935-1943) tudományos tevékenységének középpontjában a geológiával, ásványtannal, a talajképző kőzetekkel kapcsolatos vizsgálatok álltak. Ekkor írta dolgozatát a Hárshegyi homokkő geológiájáról és Orosháza talajairól. Foglalkozott az andezit, bazalt kőzetek keletkezésével, jellemzésével. 1943-48 között több tankönyv megírásában vett részt. A litoszféra tanulmányozásán kívül a trágyázás témakörével is foglalkozott. 1949 és 1953 között megjelent cikkeiben behatóan foglalkozott Viljamsz elméletével, munkásságával, talajtani rendszerével, az agrotechnikai tényezők talajra gyakorolt hatásával. 1950-ben a Kert és Szőlő című folyóiratban megjelenő cikkében a kiemelések a következők voltak: „Mindent a maga helyén, a gépies alkalmazás nem jár sikerrel soha, Viljamsz tanítása nem dogma, hanem irányelv", és megpróbálta kiemelni a szakmailag helytálló, a gyakorlatban is megvalósítható eredményeket. A füves vetésforgó hatása a talajszerkezetre, a kedvező vízgazdálkodási tulajdonságok kialakulására már az erózió, a talajvédelem, a talajjavítás témakörét jelentette, mellyel Fekete professzor egy életre elkötelezte magát. 1954-ben Egerszegi Sándor, Göncz Árpád és Mattyasovsky Jenő társszerzők282