Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Füleky György–Takács Mónika: Fekete Zoltán élete és munkássága

1941 augusztusában Keszthelyre került a Gazdasági Akadémia Talajtani Laboratóriumának vezetőjeként. 1942-re a laboratóriumot átszervezte Talajtani Tanszékké, ebben az évben nevezték ki intézeti tanárrá. 1942-ben a Magyar Királyi Földtani Intézet térképező munkatársaként Kőszeg és Szombathely térségének talajtérképezési munkáiban vett részt. 1947-ben publikációi, dolgozatai, könyvei alapján egyetemi magántanári címet kapott Budapesten, ettől kezdve rendszeresen járt fel előadásokat tartani. Egyéniségére jellemzően igen széles körű aktivitás jellemezte tevékenységét ebben az időszakban is. Munkáján kívül - amit mindig nagy odaadással végzett - külön feladatokat is vállalt: Gyenesdiáson az Evangélikus Népfőiskolán a talajtan, talajművelés, tájmelioráció tantárgyak oktatója volt, kollégái: felesége (számtan, fizika, kémia), Kulin Sándor (üzemszervezés, faluszervezés), Manninger Gusztáv Adolf (növényélettan, növényvédelem), Láng Géza (növénytermesztés) voltak. 1946-ig két évet hallgatott Sopronban evangélikus teológiát. A papi vizsgákat ugyan nem tette le, de a további életében is meghatározó volt az egyházi tevékenysége. 1958-tól az Északi Evangélikus Egyházkerület felügyelője volt, 1973-tól egészen haláláig pedig a legmagasabb világi méltóságot, az Evangélikus Egyház Országos Felügyelője tisztséget töltötte be. Visszatérve a keszthelyi évekhez: 1948-ban a Talajjavító Vállalat keszthelyi laboratóriumának vezetője lett. Már itt igen intenzíven foglalkozott a talajvédelem kérdéseivel. 1946-ban a Szántó Kovács János Népi Kollégiumban kollégiumi igazgató. Járási és egyetemi szakszervezeti titkár volt. 1949-ben megbízták a Budapesti Kertészeti Kar Talajtani Tanszékének a vezetésével, erről - utolsó önéletrajzában - Fekete Professzor így írt: „Ballenegger Róbert nyugdíjas professzorként még három hónapig a kertészeti tanszéken maradt és Feketének nagyon sokat segített a kertészeti vonatkozásokban..." „Fekete az áthelyezést azért sajnálta, mert a keszthelyi tanszéken Talajjavító Vállalat laboratóriuma is működött. így Fekete közvetlenül érintkezésbe lépett a gyakorlati élet talajtani problémáival és gépkocsit is rendelkezésére bocsátottak, a hozzátartozó nagyüzemek talaj felvételezésére. Ez a laboratórium Keszthelyen maradt. " Ebből a néhány mondatából is kitűnik, milyen fontosnak tartotta a kapcsolatot a gyakorlati élettel. Az ott felmerülő problémák tudományos megoldásait azonnal, széles körben adta tovább. Sok ismeretterjesztő előadást tartott, sokat publikált tudományos ismeretterjesztő folyóiratokban, fontos volt számára, hogy az eredmények eljussanak azokhoz, akik felhasználhatják őket. 1950-ben nevezték ki egyetemi tanárrá, 1952-ben megkapta a mezőgazdasági tudomány kandidátusa címet. Kertészek generációi hallgatták élvezettel előadásait a geológia, talajtan, agrokémia és az ehhez kapcsolódó tárgyakból. Ragyogó előadó volt. Szeretett előadá281