Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Füleky György–Takács Mónika: Fekete Zoltán élete és munkássága

1929-ben érettségizett, és még ez év szeptemberében bevonult katonának a légierőkhöz, ahonnan 1930 októberében szerelt le. Elete során számos alkalommal teljesített katonai szolgálatot: 1938-ban kétszer, 1940-ben háromszor, 1942-ben ismét kétszer hívták be hadiszolgálatra. Ekkor a keleti hadszintéren volt főhadnagy, a páncélvadászok szakaszának parancsnoka. Katonaként kemény, bátor és önfeláldozó volt, érdemeit Hopp Dicsérő Elismeréssel és Kormányzói Dicsérő Elismeréssel jutalmazták. 1943-ban és 1944-ben is bevonult. A háború vége után, 1945 júniusában érkezett haza családjához. Visszatérve életútjához: 1930-ben felvételt nyert a Pázmány Péter Tudományegyetemre, ahol 1935. január 23-án kapott oklevelet természetrajz-vegytan szakos tanárként. Még ugyanebben az évben június 27-én doktori oklevelet szerzett. Munkájában a Hárshegyi homokkő geológiájával foglalkozott. Fő tárgya a geológia, melléktárgyai a mineralogia és a kémia voltak. Már ekkor közel került későbbi szakterületéhez. 1935-37 között Orosházán a születőben lévő evangélikus gimnáziumban helyezkedett el, kémia-természetrajz szakos tanárként. Kémiai laboratóriumi gyakorlatokat vezetett, és megszervezte a külső terepgyakorlatokat is. Ekkor jelent meg az első talajtani témájú munkája: Orosháza talaja címmel az Orosházi Szépmíves Céh Evkönyvében. Már ebben az írásában is megfigyelhető a tudományos igényesség, a gyakorlati problémákra való érzékenység, a rendkívül szemléletes stílus, amely egész további életét és munkásságát jellemezte. Szenvedélyes hangon kérdi „Érthetetlen, hogy egy ilyen jó gabonatermő vidéken, mint Orosháza, minden mezőgazdasági problémával többet foglalkozik a gazdatársadalom, mint a talajtannal... Iskoláinkban a talajról úgyszólván semmit sem hallunk. Még a szakirányú iskolák tanárai is panaszkodnak, hogy a talajtant a tantervek nagyon elhanyagolják." Dolgozatában a szikesedő talajokat így jellemzi: „Ha nedves, az ember cipőjére ragad és azon egész papucsot alkot. Ha száraz, igen kemény. Ha állt rajta a víz és utána hirtelen kiszáradt, hatszögletű repedések láthatók rajta." Ezzel a közvetlen hanggal akarta elérni, hogy „fogjuk fel közérdeknek Orosháza talajviszonyainak tudományos kutatását". A nyári időszakokat is aktív munkával töltötte. 1935 és 36 nyarán a British Múzeum külső gyűjtője volt. Ezt a munkát 1936-ban már feleségével együtt - 1936-ban nősült - végezte. 1937 nyarán az EUROGASCO olajkutató fúrógeológusát helyettesítette Szárföld, Lispe területén. 1937-ben a Pázmány Péter Tudományegyetem Mauritz Béla professzor által vezetett ásvány- és Kőzettani Tanszékére került tanársegédnek. Igen aktívan vett részt az oktatási feladatok ellátásában: egy éven át helyettesítette egy külföldi tanulmányúton tartózkodó adjunktus kollégáját és fél évig beteg tanszékvezetője összes előadását. 280