Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Csizmadia Lajos: Emlékezések az orosházi evangélikus népiskolák államosítás előtti negyedszázadára

Az ő kezdeményezésére alapította meg az egyházközség vezetősége az Orosházi Evangélikus Elet című folyóiratot, amelynek felelős kiadója ő - ifj. Zatykó Mihály - volt 1934. májusától 1936. január 30-ig. A megközelítőleg havonként megjelenő egyházi-társadalmi-hitvédelmi lapnak olykor nemcsak a kiadását és nyomását végezte, hanem a szerkesztését is. A laphoz kézi sokszorosítót vett, és saját kezűleg állította elő azt több száz példányban. Többnyire a Központi iskola tanári szobájában dolgozott. Másik értékes vállalkozása az iskolában tanított ev. egyházi énekek kottájának és szövegének a sokszorosítása volt. Hasznos segédlet volt ez mind az ev. tanítók, mind a hitoktatók és a tanulók számára. Saját könyvtárával az ev. iskola nevelői könyvtárának az állományát gyarapította. A különféle egyházi összejöveteleken, pedagógus értekezleteken bátran nyilvánított véleményt. Jó vitázó készséggel rendelkezett. A rendellenességeket, hibákat nyíltan feltárta. Harmincéves elmúlt, amikor családot alapított - Gabnai Juliannát vette feleségül. Két gyermekük született. Balázs fia 1956-ban Dániába ment, ahol egykor jó élményekben gazdag szervezett üdülésen vett részt, ám most a dánok nem fogadták hasonló szeretettel. Állítólag vasúti szerencsétlenség áldozata lett. Ekkor már apja sem élt, 1950-ben tüdőrák vitte sírba. Korai elvesztése családjának gyógyíthatatlan sebet okozott. Honti László Békéscsabán született; eredeti neve Holecska László volt. Nevét a 20-as években magyarosította meg. Orosházára 1929-ben került evangélikus tanítónak. Özvegy édesanyjával és öccsével költözött ide, ahol a Mikszáth utcai iskolában a 6. leányosztály tanításával bízták meg. Jó modorával, sokoldalú érdeklődésével hamar megnyerte tanítványai bizalmát és ragaszkodását. Nevelői tevékenysége alatt mindvégig a hatodik leányosztályban tanított. Nugdíjas kartársának: Borcsiczky Károlynak leányával, Máriával kötött házasságot, kivel először a Csendes utcában bérlakásban lakott. 1932-ben súlyos veseműtéten esett át, s hosszú időn át volt kényszerű betegszabadságon. Ekkor Szilasi Sárika kézimunka tanítónő helyettesítette. Amint orvosai megengedték, azonnal munkába állt. Teljes felépüléséig (fél veséjét távolították el!) kartársai felváltva látták el a kántori szolgálatokat. Később a szülők segítségével az Ond utcában takaros házat építettek, s mikor elkészült, átköltöztek. A háború közeledtével nyugatra menekültek. Mire hazaértek, házukat az új rendőrkapitány saját családja számára lefoglalta és igénybe vette. Ekkor felesége szüleinek Thék Endre utcai házába költöztek. Tanítói tevékenységét újra a hatodik osztályos leányok oktatásával folytatta, s itt tanított egészen az iskolák államosításáig. Az átszervezéssel az I. számú iskola állományába került, és éneket, helyettesítőként egészségtant tanított. Munkája nagyon igénybe vette a szívét, s kezelésre a balatonfüredi szívkórházba utalták. Úgy érezte, szépen gyógyul, sőt már közeli 249