Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Pintér János: Az Orosházi Evangélikus Egyházközség oktatási, nevelési munkája és kulturális hatása a település életében

Orosháza település számára. Az általa vezetett anyakönyvek is forrásértékűek az Orosházát alapító ősök, családok életének kutatásában, feltárásában. SZIMONIDESZ JÁNOS (Sajógömörben született, talán 1753-ban, Orosházán halt meg 1822. november 5-én) ugyancsak beírta nevét Orosháza történetébe. Az idős és beteges Horváth András mellé került a megnövekedett egyházközség második lelkészeként. Munkájának legjelentősebb eredménye a ma is álló, késő barokk stílusban megépített templom, amely a keleti bejárat felett a következő feliratban megőrizte az ő nevét is: „Isten kegyelméből, második Josef engedelméből építtetet ez a ház, áldott légy oh Orosház MDCCLXXXVI esztend. T. Szimonidesz János p. és Szálai Gy. b. alat. " Az orosházi evangélikus egyházközség és a település számára azért is nagyon jelentős az ő szolgálata, mert az engedélyeket megkérő, templomot építő munkájával olyan épületet emeltetett, amely ma Orosháza egyetlen műemléke. Szimonidesz János lelkészi, majd esperesi munkája mellett tudott törődni az iskolaüggyel is. Az iskolások számára írt egy tankönyvet A keresztyén hitnek és erkölcsi tudománynak rövid summája címmel, melyet Pesten adtak ki 1793-ban. Később még néhányszor újra kiadták könyvét, amiből jó ideig tanult az orosházi tanulóifjúság. MIKOLAY ISTVÁN lelkész (Cegléden született 1791. április 10-én, Orosházán halt meg 1862. augusztus 20-án) ugyancsak jelentős mértékben járult hozzá Orosháza kulturális gazdagodásához. Szimonidesz János halála után választották meg Orosházára ezt a nagy tudású fiatal lelkészt, aki Pozsonyban, majd Jénában végezte teológiai tanulmányait. „Veres József értékelése szerint Mikolay erélyes, rendtartó lelkipásztor volt, a templom és iskolaépítések fáradhatatlan vezetője."

19 Az 1831-es kolerajárványt részletesen feljegyezte az anyakönyvben, amelyből megtudjuk, hogy ennek a szörnyű járványnak 1406 evangélikus esett áldozatul. Ugyancsak ő és feleségének Tessedik Johannának a kéziratos munkája nyomán készült el apósának, Tessedik Sámuelnek vázlatos élettörténete. BALASSA PÁL (Sárszentlőrincen született 1812. október 15-án, meghalt Orosházán, 1858. június l-jén) hányatott sorsú lelkésze volt az orosházi evangélikus egyházközségnek. Rövid életében jelentős szolgálatot végzett gyülekezetében. Nevét Orosháza alapításának 100. évfordulójára megírt „Orosháza múltja és jelenének rövid vázlata" című munkája őrizte meg. Ezzel a megye úttörő helytörténetírói közé sorolta be önmagát. Osztrákellenes politikai magatartása miatt meghurcolták, lelkészi állásától megfosztották. Talán mindezek hozzájárultak korai halálához. A hálás utókor utcanévvel örökítette meg nevét. TORKOS KÁROLY evangélikus lelkész, majd esperes (Pápán, 1814. november 12-én született és 1878. október elején Budapesten titokzatosan eltűnt) Orosháza szellemi, oktatási életének egyik jelentős munkása volt. Lelkész családból szár19. Koszorús Oszkár: Orosháza jelesei (24), Orosházi Napló II. évf. 8. sz. 1990. április 19. 24