Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Csizmadia Lajos: Emlékezések az orosházi evangélikus népiskolák államosítás előtti negyedszázadára

Emlékezés az orosházi evangélikus népiskolák államosítás előtti negyedszázadára CSIZMADIA LAJOS AZ ISKOLÁK BELSŐ RENDJE ÉS SZOKÁSAI A LEGNAGYOBB MAGYAR FALU KÖZOKTATÁSÁBAN Az evangélikus népiskolák jelentősége Orosháza életében Városunk elődjének, a „legnagyobb magyar falu" életének fontos része volt az evangélikus népiskola. A középkorúak és az idősebbek ma is szívesen gondolnak rá, mint életük elindítójára, gyermekségük kedves emlékére. A felnőtt bennszülött lakosság jelentős százaléka bennük tanulta a betűvetést, az olvasást, írást, számolást, a műveltség alapelemeit. Szegényparasztok, iparosok, munkások és értelmiségiek is ezekbe az iskolákba adták gyermekeiket, amikor más lehetőségek is voltak már. Mik voltak az okai ennek? Egyik oka kétségkívül az, hogy ez volt a község első iskolája. Vele együtt élt és növekedett. A Tolna megyei Zomba községből hitük, meggyőződésük miatt 1743-ban elűzött, új otthont kereső 30 családnyi első telepesek között ott volt Dénes Sándor is (papjukat: Horváth Andrást egy év múlva hívták meg a Dunántúlról), aki vállalta az áttelepülés nehézségeit és kegyetlen fáradalmait. Hivatásérzet volt ez a javából! Nem csoda, hogy az utókor utcát nevezett el róla. Mint tudjuk, a tanítójuk vezetésével áttelepült kis csapat tagjai kezdetben a békéscsabai hitsorsosok vendégszeretetét élvezték, és csak 1744. április 24-én tették le a falu alapját az Öreg (ma Táncsics Mihály) és a Zombai (régi nevén Megye) utcán. A szájhagyomány szerint az építés kezdetén hevenyészett sátrakban laktak, és a vásár231