Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Szenti Tibor: Az Orosházáról elinduló fehérgárdista mozgalom 1948–1955

Hét hétig voltam ëgy vizes pincében, ahol a deszkapriccsön kívül csak egy lópokróc volt. A kosztunk moslék volt, a szó szoros értelömben. Amit az ávósok möghagytak, almacsutkával, fogpiszkálókkal, csikkel tele és mosogatólével fölhígítva. Fürödni nem löhetött. A mosdásra csak annyi idő volt, hogy egyik nap a bal, a másikon jobb lábunkat tudtuk hideg vízbe belemeríteni ëgy pillanatra. A testömet a piszoktul kiütésök lepték el. Ezök elfertőződtek és hámlott rólam a bőr. A végin mán szétrohadt rajtam az alsónemű is. " Nagy Ferenc emlékezete szerint: „- Eleinte kihallgatásokra vittek. A kihallgató tiszt többször mögvert. Azután abbamaradtak a kihallgatások és többet nem szóltak hozzám. Amikor enyhítő körülményöket soroltam, leálltak az írással. Az ávó enyhítő körülményt sohase jegyzőkönyvezött. " A fehérgárdisták 50 napig voltak Szegeden. Olyan volt ez számukra, mintha 50 év telt volna el rajtuk, a legnagyobb testi-lelki nyomorúságban. Juhász Imre így emlékezett: „- Tizenkét éjjel hallgattak ki és szinte mindég mögvertek. A ütlegölést ëgyszörre két személy végezte. Egy ávós nő volt köztük a legkegyetlenebb. Mögkérdözte tűlem, hogy »- megbasznál-e?« [így!] Amikor azt válaszoltam, hogy »- nem«, számonkérte tűlem, hogy »- tán olyan rossz kurvának gondolsz?«, és ezért veretött. Ha mög »-igen«-nel válaszoltam, a »buja fantáziám« miatt vertek félholtra. A péniszömet rajzszöggel az asztalhon tűzték. Még fiatal voltam, amikor kiszabadultam és a kislányom mellé szerettünk vóna ëgy fiút, de a naponkénti vérös kínzások elintéztek. Sohase születőit több gyerökünk. A 18-ik éjjel vádiratot készítőttek ellenem. Tele volt hazugsággal. Behoztak a cellámba ëgy adag paprikáskrumplit kolbásszal, hogy írjam alá a vádiratot és akkor mögöhetöm a kosztot. Nem nyúltam hozzá, pedig kiéhözött voltam, de nem írtam alá. Ekkor két ávós - ëgyik a szömemnek, másik a tarkómnak szögezte a géppisztolyt és kényszerítöttek -, de ekkor se írtam alá, sőt éhségsztrájkba kezdtem, amelyet a végső legyöngülés nyolcadik napján fejeztem be. Ekkor mán csak 40 kilós voltam és teljesen mögőszültem. Szögedön többet nem bántottak." TÁRGYALÁS ÉS ÍTÉLKEZÉS A továbbiakat özvegy Csáki Kálmánné beszélte el: „- Az ÁVH-ról fiamat a többiekkel együtt a Csillag börtönbe vitték, itt vártak az ítéletre. 1951. január 11-én Szögedön, a bíróságon kezdték a tárgyalást, amely ëgy hétig tartott. A bíróság mindég szorosan körül volt fogva fegyverös ávósok220