Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Szenti Tibor: Az Orosházáról elinduló fehérgárdista mozgalom 1948–1955

sabb barátsággá alakult. A közös sors, a viharsarki szegénység, a parasztzendülések közelebb hozták a két település népességét. A vásárhelyi Puszta közös megszállása, az összeházasodások a kapcsolatot testvérivé változtatták. A Pusztáról az Orosházához közelebb lakók ide jártak vásárolni, eladni, szórakozni és öregségükre gyakran végleges lakóhelyül választották a települést. 1950-ben, a nagy területrendezés során a Puszta egy része közigazgatásilag is Orosházához került. Ekkor zajlott a fehérgárdista ellenállási mozgalom is, amely újabb szálakkal kötötte össze a két település népességét. Kezdetben Orosháza volt a centrum. Innen két irányba terjedt a szervezkedés: Békéscsabáig, illetve Vásárhelyen át a Tiszáig, Tápé határáig. A centrum is áttevődött 1950 tavaszán az orosházi és vásárhelyi lakosság által közösen megült vásárhelyi Pusztára. A MOZGALOM ELINDÍTÁSA A második világháború után Blahó János nem volt hajlandó a magyarságát feladni, ezért szlovákiai lakóhelyéről kitelepítették. Orosháza fogadta be. Zöldségtermeléssel foglalkozott, de üzletet is nyitott, ahol a saját termeivényeit árusította. Itt nősült meg és feleségül vette a vásárhelyi származású Németh Margitot, aki a jól ismert Csáki nemzetségnek volt a sarja. (Ifjú Csáki Kálmán fehérgárdista másodunokatestvére. ) Blahó János gyanús személy volt, hiszen hivatásos katonatisztként szolgált, majd magántermelőként és kereskedőként sem a szocialista közös termelési rendszerben dolgozott. A hatóságok gyanúja nem volt alaptalan. Blahó János nem tudott sem belenyugodni, sem beleilleszkedni a megváltozott társadalmi rendszerbe. A bosszú is hajtotta elveszített egzisztenciája, hazája, vagyona miatt. Elhatározta, hogy fegyveres ellenállási mozgalmat szervez a Rákosi-rendszer megdöntésére. Nagy Ferenc szerint a mozgalom végső célja az volt, hogy „[...] visszaállítsuk a polgári demokráciát" - beszélte. Emlékeztetnünk kell arra, hogy 1910-ben Vásárhelyről indult el Nagy György kezdeményezésére a köztársasági mozgalom, amely az önálló, demokratikus Magyarországot kívánta megvalósítani. A fehérgárdisták által megfogalmazott cél kezdetben rokon volt ezzel. Blahó anglomán volt, aki abban bízott, hogy a mozgalom hamarosan utat talál a nyugati nagyhatalmak, elsősorban Nagy-Britannia felé és tőlük támogatást nyernek. Rendszeresen hallgatták a londoni magyar rádióadást és az „Amerika hangját". Fegyverük nem volt - sőt 1950-ben még a vadászpuskákat is összeszedték -, legfeljebb néhány, a világháborúból megmaradt pisztolyt dugdostak. Úgy gondolták, hogy legkésőbb 1952-ben kitör a harmadik világháború és a Nyugat megszabadítja Kelet-Európa szovjet megszállta országait a diktatúrájuktól. 212