Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Pintér János: Az Orosházi Evangélikus Egyházközség oktatási, nevelési munkája és kulturális hatása a település életében

ként szolgált a Vas megyei Gércén, majd Nemesdömölkön. 1858-ban került Orosházára esperesi segédlelkészként, majd Mikolay István lelkészt helyettesítette betegsége idején. Annak halála után azonban nem őt, hanem Győry Vilmost választották meg lelkésznek, ezért ő az akkor épült Nagy utcai iskola „professzorságát" vállalta. Itt „hat évig tanított, majd Molnay Károly lelkész-tanító halála után 1868-ban az ő helyére választották meg. Közben órákat adott a protestáns legényegyletben, mint pedagógus is ismert emberré vált, hiszen 1869-ben a kormány megbízásából beutazta Németországot az oktatásügy tanulmányozása végett. Tapasztalatairól nemcsak Békés megyében, hanem a néptanítók lapjában is beszámolt."

13 Tankönyveket is írt az elemi népiskolák számára. Ezek a következők: Rövid általános földrajz, Egyháztörténet és Természettan, Magyar—Osztrák birodalom földrajza, Vezérkönyv a konfirmációi oktatáshoz. Az elmondottak igazolják, hogy ez a nagy műveltségű ember egyházi tanítói munkájával is nagyon sokat tett Orosháza népének színvonalas oktatásáért és magasabb szintű műveltségéért. Másodikként Sass István tanítóról és lapszerkesztőről kell szólnunk, aki Kecskemétről, ahol 9 esztendőt töltött, Hódmezővásárhelyre került, majd 10 év múlva, 1877-ben az orosházi evangélikus egyház egyik tanítói állását megpályázta és elnyerte. Köztiszteletben álló pedagógus volt, aki az Orosházi Járás Tanítóegyletének vezető tisztségviselője lett, munkásságáért jutalmat is kapott. Az iskolai munkán kívül az Orosházi Közlöny, majd az Orosházi Újság felelős szerkesztőjeként dolgozott, és az újságolvasók széles rétegeit tanította. Utódai közül tanítók kerültek ki, akik ugyancsak sokat tettek Orosháza közművelődéséért. Harmadik- és egyben utolsóként Tóth László életét és munkásságát mutatjuk be röviden. 1922-ben választották meg az orosházi evangélikus egyház tanítójává. 5 évig tanított a központi iskolában, majd a Hajnal utcai iskola tanítója lett 1927-től 1949-ig. Az iskolák államosítását követően, 1950. január l-jével nyugdíjazták, mert vallásos szellemben nevelte a gyermekeket. 1951-től az egyházközség főállású kántora, 1952-től főkántor, 1953-tól gyülekezeti jegyző és énekkarvezető. Korábban tanított a Népfőiskolán. 1975-ig dolgozott az egyháznál, amíg ereje engedte. Jelentős oktató-nevelő munkát végzett az evangélikus egyházban évtizedeken keresztül. Keze alól sok olyan fiatal került ki, akik a későbbiekben jelentős pozíciókat értek el. Emléktábla őrzi nevét az evangélikus központi iskola falán, mint Darvas József igazlelkű tanítójáét. Az egyházi énekkar vezetésével, az orgonamuzsikával a zenekultúrát művelte és terjesztette, sokaknak nyújtva ezzel maradandó élményt. Az orosházi evangélikus gimnázium tanáraival zárjuk ezt a sort. Az egyházi gimnázium az 1948-ban bekövetkezett államosítás miatt csak rövid ideig végezhette 13. Koszorús Oszkár: Orosháza jelesei (46), Orosházi Napló III. év/. 6. sz. 1991. febr. 7.