Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Szabó Ferenc: A tanyai közigazgatás története a mai Orosháza területén az első világháborútól a várossá alakulásig

önálló kisközséggé szerveződés gondolatát ekkor már a Geist-uradalom képviselte a legerőteljesebben, mintegy 1500 kat. holdnyi területtel Csorvásról is csatlakozókra számítva.

46 Az ország hadbalépése után a kiscsákói törekvések elcsitultak. 1945 őszén már kormányzati kezdeményezésre került újra terítékre Kiscsákó sorsa, mint látni fogjuk. Míg Kiscsákó önálló kisközséggé szervezését a belügyminiszter kezdeményezte s az érintett lakosok akadályozták meg, Kardoskút községgé alakulását és a tervezett község Békés megyéhez csatolását az ott élők kérték s a belügyminiszter állította le. A községszervezési kérelem Kardoskútból, Cinkusból, Tatársáncból, Fecskéspartból, Barackosból és Pusztaközpontból akarta megszervezni az önálló községet. Az 1928-ban megfogalmazott előterjesztés elvben találkozott a kormány tanyai politikájával. „Rendben volt" abban a tekintetben is, hogy az állami adót fizetők nagyobb fele támogatta. A belügyminiszteri szakapparátus 1930-ban foglalkozott érdemben a kérelemmel. Vagy 11 675 kat. hold terület és 2344 lakos, vagy pedig 16 580 kat. hold és 3108 ember alkotta volna az új községet, amely minden tekintetben meg tudott volna felelni az előírásoknak. Míg korábban Orosháza hangadó körei lépten-nyomon támogatták a Vásárhelyi pusztai elszakadási mozgalmakat, mert Orosháza határának bővítésére számítottak, most az önálló község tervét megismerve csak vérszegényen és ellentmondásosan nyilatkoztak meg. Békés vármegye közgyűlése 1930 szeptemberében sem a községgé alakulást, sem pedig az átcsatolást nem támogatta. Indokolás szerint azért, hogy ne teremtsen precedenst saját „ősi határainak" megváltoztatásához, tekintettel az Öcsödöt, Bucsát, Békéssámsont érintő elszakadási „mozgalmakra". A tervezett községet csak akkor fogadta volna be „jó szívvel" Békés megye, ha azt Vásárhely önként adta volna át vagy a belügyminiszter az átcsato-' lást rendeli el. Mindezek után 1931 novemberében a nehéz gazdasági helyzetre és külön Vásárhely ezzel kieső bevételeire hivatkozással a Belügyminisztérium „nem tartotta időszerűnek" az ügyet.

47 Ezzel a Kardoskút környékén élők törekvései visszatértek a régi mederbe: Vásárhely keretében megmaradva a tanyai közigazgatási központ számukra kedvezőbb elhelyezéséért és szélesebb hatásköréért harcoltak. E küzdelmek részleteit mellőzve

48 Hódmezővásárhely város vezetésének időhúzó taktikázásáról mégis szólnunk kell. Ennek a lényege egy eltorzult irányú lépéssorozatban mutatkozott meg: Bár 1939 őszén már saját szakembereik is Kardoskúton javasolták kiépíteni a három széles jogosítványú közigazgatási kirendeltség egyikét, mellőzve Pusztaközpontot, 1940-ben mégis a pusztaközponti 46. BML Uo. 47. BML Békés vm. alisp. ir. 5539/1930. alapsz. 48. Vö. Szabó Ferenc: A Puszta és a közigazgatás, 59-60. 196