Tanulmányok a kétszázötven éves Orosháza és vidéke történetéről (A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 19. Orosháza, 1995)

Szabó Ferenc: A tanyai közigazgatás története a mai Orosháza területén az első világháborútól a várossá alakulásig

határa közismerten - 1946-1947 óta három korábbi fő területrészből áll: a város hagyományos terrénumából (20 357 kat. hold), az 1946-ban csatlakozott Szentétornyából (1930-ban 15 967 kat. hold), továbbá Hódmezővásárhely határának cinkusi és tatársánci földjeiből. A kisebb területi átcsatolásokkal együtt Orosháza bel- és külterülete az 1941. évi 11 830 hektárról 20 216 hektárra növekedve állandósult. A tanyarendszer kiformálódásának felerősödését a Vásárhelyi puszta 1850. évi, az orosházi közlegelő 1859. évi és az Orosháza részét képviselő, legelőként használt Kiscsákónak 1863-ban megvalósított felosztása hozta magával. 1850 előtt csak Orosháza eredeti „törzsterületén" bontakozott ki a tanyás gazdálkodás. Az 1904-ig két községből álló Szentetornya állapota sajátosnak mondható: A kiépült belterülettel rendelkező, igen csekély határral bíró Szabadszentetornyán mindössze 15—20 tanya volt, a kis híján 15 ezer kat. holdas — faluszerű tömörüléssel nem bíró - Pusztaszentetornyát pedig tizenkét nagy- illetve középbirtok uralta, a kisebbségben lévő parasztgazdaságok tanyáinak száma száz-százötvenre becsülhető. A tanyarendszer igen lendületes kibővülése és virágkora az eredetileg is orosházi „törzsvidék" parasztságának a földszerzésével és a környékre történt kitelepedésével valósult meg. Időben az 1850-es évek elejéig nyúlik vissza ennek a legfontosabb szakasznak a kapcsolódása (a Vásárhelyi pusztán, s kis részben Pusztaszentetornyán). Jelentős állomás volt Kiscsákó igen gyors tanyásodása is 1863-tól. A legdöntőbb azonban az orosházi határon túlterjedő földszerzések sorozata, a kincstári (pusztaföldvári) és magánföldesúri (szentetornyai, gyulamezei, bónumi, csanádapácai, kisszénási, csorvási, gerendási, nagybánhegyesi stb.) parcellázások során. Ezekkel a földvásárlásokkal az orosházi gazdák mintegy megkétszerezték az orosházi határt, közigazgatási határmódosítások nélkül. A megvásárolt földeken igen hamar felépültek a tanyák, s kibontakozhatott a döntően családi munkaerőre alapozott paraszti árutermelés (különösen a sertés- és baromfitartás), jelentős mértékben megőrizve a belterületi házzal a gazdálkodási és családi-nemzedéki egymásrautaltságot. A nagy földvásárlási, parcellázási időszak 1884-tól 1906-ig tartott, azt követően hasonló lehetőségek kisebb arányban akadtak.

2 Az első világháború előtti lendületes tanyásodás folytatását a két háború között - a pengő bevezetése előtti nagy infláció, majd az 1929-1935 közötti értékesítési nagy veszteségek mellett és ellenére - több tényező is előmozdította. Az egyik az agrárnépesség gyarapodása, a külterületen lakók számának növekedése, ami a tanyaépítők korábbi nemzedékeit felváltó újabb generációk önállósodását is kifejezte, a családi kisbirtokok feldarabolásával járhatott. A másik tényező 2. Orosháza története. Szerk.: Nagy Gyula. Orosháza, 1965. 420-423. 180